Éjjel, nappal
"Nappal (kegyelmes) szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az ÚR; imádságot életem Istenéhez." Zsoltár 42,9 Hiszel a gondviselésben? Hiszed, hogy van valaki, aki mindig vigyáz rád, amikor csak szükséged van rá? Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. De én itt most nem a csodákról és nem is a természetfeletti jelenségekről akarok írni, hogy győzködjelek. Nem. Csupán a megtapasztalásról, a kegyelem és az ima megtapasztalásáról. Életünkben sok mindent természetesnek veszünk, ami egyáltalán nem az. Amikor szociális területen önkénteskedem, mindig rájövök erre. A fogyatékkal élőktől nagyon sokat lehet tanulni. Leginkább alázatot. Mivel függnek másoktól, megtanulták ezt elfogadni. Nem lázadoznak ellene, igyekeznek türelmet gyakorolni, megtanultak várni. Ezek ma olyan erények, amit egyre kevesebb ép ember gyakorol. Aki nem tud járni, annak meg kell várnia, míg valaki kiemeli az ágyból, segíti a fürdőszobai dolgokban, aztán az öltözködésben, az étkezésben és így