reggeli dicséret

Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. Zsoltárok 34. fejezet 9 . "Attól kezdve mindig együtt voltunk, úgy voltunk, mint  a borsó meg a héja ." - szól a híres Forrest Gump idézet. De kevesen tudják, hogy ez az angol szólás-mondás egy fordítási hibából jött létre. Ugyanis az angol konyhában a borsó meg a répa szétválaszthatlan egymástól. Mire azonban magyarra fordították, már "borsó meg a héjja" lett belőle. De hogy kapcsolódik ez a fenti igéhez? Az eredeti (héber) nyelvben úgy olvashatjuk "ízleljétek és lásátok". Isten létezése nem egy elméleti megtapasztalás, hanem gyakorlati valóság. Minden érzékszervemmel meg tudom tapasztalni. Olyan közeli kapcsolatban vagyok vele "mint a borsó meg a héjja". Az angol Bibliában pedig nem a "hapy" szó áll, hanem a "blessed". Tehát nem csak boldog, hanem áldott. Dávid király írta ezt a zsoltárt amikor Saul elől a Filiszteusokhoz menekült. Ákis király hadv...

A karmesternek: Dávid zsoltára. Hozzád menekülök, Uram, ne szégyenüljek meg soha! Ments meg engem irgalmasan! Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam! Mert te vagy az én sziklaváram; vezess és terelgess engem nevedért! Szabadíts ki a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, mert te vagy az erősségem. Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten! Zsoltárok könyve 31:1-6 A király vérdíjat tűzött ki a fejére, és egyik pillanatról a másikra az addig sikeres hadvezérből körözött személy lett. Az életével játszott mindaz, aki valamilyen segítséget nyújtott neki. Településről településre menekült, a nyomában jártak az uralkodó emberei, és minden követ, minden kapcsolatot megmozgattak, minden eszközt felhasználtak annak érdekében, hogy kézre kerítsék az egykor Góliát felett győzelmet arató ifjút. Hazája kivetette magából, az ellenség számára azonban túl zsidó volt. Hozott nem egy rossz döntést, követett el hibákat, a Bibl...

Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. […] Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm. Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Zsoltárok könyve 16:5,7-8 Érezted már úgy, hogy legszívesebben elbújnál egy hétre az egész világ elől, kilépnél ebből az őrült mókuskerékből, és hagyjon végre békén mindenki? Vagy ha nem is tűnnél el, de pár napra álljon meg az élet, mert ez így sok(k), a lelked nem bírja utolérni az eseményeket, úgy érzed, mindennel le vagy maradva, és csak rohansz magad után. Ilyenkor számomra inkább olaj a tűzre, mintsem reménykeltő, megnyugtató érzés egy-egy nagyon pozitív, „éppen minden rendben van” bibliavers. Viszont ez a zsoltár nem egy „minden rendben van” örömzsoltár. Hadd idézzem az első két verset is, így mindjárt más lesz az összkép (főleg, ha a teljes zsoltárt elolvasod): „Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! Ezt mondom az Úrnak: Te v...

Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú, aki nem értett egyet a többiek döntésével és eljárásával, mert várta az Isten országát. Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Azután levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt. Az ünnepi előkészület napja volt, és hamarosan kezdődött a szombat. Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek Jézussal Galileából, és megnézték a sírboltot meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét. Azután visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint. Lukács evangéliuma 23:50-56 Ma csend van. Egy test fekszik a sírban, az emberek csendben és félelemben siratják. Aki most mozdulatlan, néhány napja még betegeket gyógyított azzal, hogy hozzájuk ért. Az, aki most holtan fekszik napokkal korábban még kihívta a holtat a sírból. Az, a valaki aki most nyugodtan pihen...

" Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére az üdvözülők és az elkárhozók között." Korinthusiakhoz írt második levél 2. fejezet 15. vers Illatok nélkül sokkal szegényebb lenne a világ. Gondolj csak egy tavaszi reggelre, amikor rövid zápor után, kilépve otthonodból, a friss levegővel együtt beszívod az eső és a nyíló virágok illatát. Vagy amikor a benzinkúton üzemanyagot töltesz az autódba, és a benzingőz a frissen sütött péksütemények üzletből kiáradó illatával keveredve csapja meg az orrodat. Sőt, a fentebbi sorok valószínűleg egy-egy emléket vagy érzést is felébresztettek benned, csupán azért, mert az agyad összekapcsolja azokat az említett illatokkal. És ha ez még nem lenne elég, az illatok gyakran cselekvésre is késztetnek. Ha volt már rossz tapasztalatod a tűzzel, a füstszag menekülésre, körültekintésre ösztönözhet. A tűzhelyen melegedő étel illatát érezve összefuthat a nyál a szádban, és meggyőzhet arról, hogy ideje ebédelni. És ha már itt tartunk, szaglás nélkü...

„Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” ( János evangéliuma 8. fejezet 33-36. vers ) Tudom, hogy messze van, meg nem a mi problémánk. De akkor is. Engem mind a mai napig mélyen megérint a február elejei törökországi földrengés. A gondolat, hogy milyen törékeny ez a világ és milyen törékeny az ember. Hogy este az aznapi történéseket letéve, a holnap terveivel lefekszel a puha ágyadba, majd arra ébredsz, hogy ott vagy beszorulva egy fal és a ruhásszekrény közé. Fény nincs, minden csupa por, levegő alig. Csak hallgatod, ahogy valami sistereg, csöpög, folyik, valaki nyöszörög, más valaki kiált.   Fejedben a belső hang: Ne pánikolj! Megoldod. OK. Megpróbálo...

“Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet. Most már tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tőled van; mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem.” János evangéliuma 17. fejezet 6-8. vers Mit tennél, ha tudnád, hogy perceken belül katonák törik rád az ajtót, elfognak és valószínűleg végül kivégeznek? A történelemben már többen jártak ebben a cipőben. Volt aki fegyvert ragadott, volt aki eltorlaszolta az ajtókat, túszt ejtett, vagy menekült ahogy csak bírt. Olyan is volt, aki inkább úgy döntött, hogy maga vet véget életének.  Jézus az utolsó szabad emberként töltött perceit nem azzal tölti mint egy átlag ember. Ahelyett, hogy menekülne, vagy felfegyverkezne egy karddal, vagy legalább egy bottal, inkább a lelkét vértezi fel és imádkozik. Nem csak hogy imádkoz...

“Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap” Zsidókhoz írt levél 10:24-25 Egy feszültséggel szemben két féle képpen lehet fellépni. Elfutsz vagy rendbe teszed. Mindkét esetben valamit fel kell adni, viszont kapsz is cserébe valamit. Nézzük az elfutást. Elveszíted a kapcsolatot. Amikor egy párkapcsolatban az egyik fél otthagyja a másikat, akkor azzal elveszíti magát a kapcsolatot. Ha egy gyülekezetet hagy el valaki, akkor elveszíti a közösséget. Most nem arról beszélek, hogy a nyaralás miatt két alkalmat nem tölt a gyülekezetben az ember, vagy a vita hevében kiviharzik az egyik fél, hogy lenyugodjon. Ezekben semmi baj nincs. A tartós, következetes elhagyás azonban rombolja a kapcsolatokat. Azt mondtam, hogy kapsz is valamit cserébe. Ez így van. Ha egy kapcsolatból (legyen az párkapcsolat, baráti kapcsolat, vagy gyüleke...

„Ezért így szól az én Uram, az Úr: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!” Ézsaiás könyve 28:16 Furcsa napokat élünk. Tudom, nem ez a legjobb szó rá, de még nem találtam meg az igazit. Tele vagyunk kérdésekkel, bizonytalansággal, félelemmel, a bezártság, korlátoltság okozta frusztrációval. Fogalmunk sincs, meddig tart ez az egész, mire számíthatunk holnap, jövő héten, a következő hónapban.  Szeretnénk tudni a határidőket, hogy ez a vírus lefut ennyi és ennyi idő alatt, és utána visszaáll minden a régi kerékvágásba. De nincs ilyen határidő, és nincs semmi biztosíték afelől, hogy lesz-e újra régi kerékvágás.  Ma reggel Isten ebben a homályos, kérdőjelekkel teli időben egy gyönyörű igét küld a számunkra. Ha minden pillanatról pillanatra változik is körülöttünk, ha nem találunk kapaszkodót, ha nem tudjuk, miben is higgyünk most, Ő reményt, biztonságot kínál fel nekünk.  Mert letett egy...

"Amikor aztán meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben, az ember és a felesége elrejtőzött az Úristen elől a kert fái között." 1Mózes 3.8 Valószínűleg átéltünk már valami hasonlót, mint amit Ádám és Éva élt át, amikor Isten jött hozzájuk  az első bűn elkövetése utáni alkonyatkor. Amikor megpróbálunk elrejtőzni Isten tekintete, keresése, kérdései elől. Tudjuk, hogy  valami nem stimmel, tudjuk, hogy rosszat tettünk, vagy tudjuk, hogy ami bennünk van, amit nem engedünk, vagy amit makacsul akarunk, amit választunk, az nem áll meg Isten jelenlétében. Összeegyeztethetetlen a lényével. Ilyenkor aztán nem fogjuk jól érezni magunkat a látszólagos rejtekeink mögött sem. Ebben pedig Isten kegyelme nyilatkozik meg. Különösen sokat mond számomra egy igehely Ésaiás könyvéből arról, hogy meddig tud elmenni az ember a menekülésben, az Istenen kívül való rejtek keresésben. „Mert így szóltok: … az ostorozó áradat, ha jő, nem ér el...

„ A Lélek és a mennyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj!Aki szomjazik, jöjjön!Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” Jelenések könyve 22:17 Ha kezünkbe veszünk egy újságot, ha elolvassuk vagy megnézzük a híreket, egyre inkább szembesülünk azzal, hogy a világ, amelyben élünk egyre nyugtalanabb, egyre bizonytalanabb hellyé válik. Az emberek rettegnek attól, mit hoz a jövő, mert a nap mint nap tapasztalt felbolydulások, tragédiák egyre kilátástalanabb képet tárnak eléjük. Vajon mit hoz a holnap? Isten, aki kezdettől fogva látta a véget, elénk tárta: nem kilátástalan a jövő! Jézus visszajön, hogy magához vegyen bennünket: „Í me, eljövök hamar!” (Jelenések könyve 22:12)- ígérte, és „magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (János evangéliuma 14:3) Ha te is azt érzed, hogy egyre kilátástalabb a világ sorsa, ha úgy érzed, nincs kiút, jöjj Jézushoz! Ha békére és megnyugvásra vágysz, ha bátorító szavakra szomjazol, jö...

„Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” Lukács evangéliuma 5:8 Nem, Uram. Nem kell a társaságod. Csalódtam, és inkább nélküled folytatom tovább. Megy egyedül is, majd meglátod. Megállok a saját lábamon is, nincs rád többé szükségem. Nincs szükségem egy olyan Istenre, aki nem úgy cselekszik, ahogy az szerintem jó lenne. És futsz messzebbnél messzebb, Édentől minél keletebbre, és próbálsz hátat fordítani mindannak, ami a Vele való kapcsolatodat jelentette, míg végül ugyanoda kötsz ki, Isten lábai elé. Valahogy nem tudsz menekülni. Nem tudsz elég messzire menni ahhoz, hogy Ő ne szeretne, ne viselne gondot rólad, és ne mutatná meg: az Ő kezeiben vagy igazán biztonságban. Mert valami mindig visszavisz hozzá; legyen az jólét vagy nehézség, egészség vagy egy súlyos kór, a család vagy épp annak hiánya, az élet nagy kérdései. Addig menekülsz, míg valahogy csak-csak visszatalálsz Istenhez. Míg végül újból ott fe...