reggeli dicséret

"Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?" 4Mózes 23,19 Amikor először olvastam a teremtésről lenyűgözött az a megtiszteltetés és az a szeretet, ami Isten részéről felénk irányult. Ő, Aki a világmindenség Ura és Tervezője és Alkotója a saját képmására alkotott minket. Hozzá hasonlóvá lettünk. Ezalatt nem csupán a fizikai, hanem a szellemi és a lelki tulajdonságokat is érteni kell. Olyanok lettünk, mint Ő, érző, gondolkodó lények, akik feladatul kapták, hogy hasonló szolgálatot végezzenek a rájuk bízott bolygón, mint amilyen módon Isten viszonyul minden általa alkotott világhoz és lakóihoz. Ámultam azon, hogy számára az uralkodás nem parancsolgatást, hanem igazi szolgálatot jelent. Ő megőrzi minden alkotását, sőt fejleszti azokat. Ezt parancsolta Ádámban nekünk is: őrizd és műveld ! Vagyis tartsd meg eredeti, kiváló állapotába, vagy tedd még jobbá

  Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál.  Példabeszédek 18:10 Gyermekkoromban szerettem a várakat. A gondolataimban régi, legendás történetek kötődtek hozzájuk, amikor az emberek még lóháton nyargaltak, és mindenféle hőstetteket hajtottak végre a törökök vagy a labancok ellen. Egyik kedvenc filmem A Tenkes kapitánya volt. Siklós környékén játszódott, és ezért a régi várakat úgy képzeltem el, ahogy a sorozatban láttam. Amikor egy általános iskolai osztálykiránduláson Nagyvázsonyba készültünk, különösen izgatott voltam, mert tudtam, hogy ott van a Kinizsi-vár. Alig győztem kivárni, hogy odaérjünk. Amikor megláttam, nagyot csalódtam, hiszen az egész szinte csak egy torony. Nem így képzeltem el a híres Kinizsi Pál várát. Amikor később arról a korról olvastam, megértettem, hogy milyen sokat jelentett az akkor élő emberek számára, ha volt a közelben akár csak egy ilyen egyszerű torony is, amikor jöttek a megszálló hadak. Ez ugyanígy volt tö

Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. Péter második levele 1:16 Te szereted a meséket?  Egy mese szerint a gyerek egy távoli helyen él, ő is tudja, amit mindenki más: a szülei nem az igazi szülei. Így, vagy úgy, különös körülmények között került erre a helyre, ezekhez az emberekhez, és ez az egész egy nagy terv, egy hatalmas hőstett része. Ő a puszta létnél valami többre hivatott. Hiszen az a hatalom, ami a birtokában van, nem emberi, erre van szükség a megoldáshoz… Felismerted a történetet? Persze, hogy a Star Warsról van szó! Vagy a Galaxis Őrzőiről. Vagy a Thor-ról. Vagy a … Tudnánk még sorolni napestig, hiszen ez az alapja minden jó történetnek: egy hős, aki kilépve a hétköznapi világból, hatalmas utazásra indul. Odüsszeia, Mátrix, Gyűrűk Ura… A meséknek ereje van. Olyan ereje, ami túlmutat a valóságon, hiszen a mesében bármi megtö

„ A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek. ” Kolossebeliekhez írt levél 4:6 Beszélni mindenki tud. Vagy mégsem? És e mégsem alatt, most nem a logopédiai, vagy a retorikai hiányosságokra, gondolok, hanem annak tudományára, hogy mit, mikor, hogyan és kinek mondjon az ember. Mert bizonyára, sokan estünk/esünk abba a hibába, hogy Jézus missziós parancsa értelmében mindenkinek a torkán az első találkozáskor, azonnal le akartuk nyomni a ’jelenvaló igazságot’, a hitelveinket, az eszkatalógikus próféciák hermeneutikáját, stb. (mintha egy egynapos csecsemőnek krumplistésztát és kovászos uborkát adnánk enni, eszi, nem eszi, nem kap mást alapon) S hogy nem értik? Hogy nekik más problémáik vannak? Hogy annak a gyereknek még foga sincs? Az nem érdekes, mi elmondtuk, amit szerintünk tudniuk kell és kész. Persze, innen könnyű átesni a ló másik felére, amikor még ha rákérdeznek, akkor sem

„Ezek által drága és hatalmas ígéreteket kaptunk, hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek, és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban.” Péter második levele 1:4 Eljött a nagy nap! Szívedet már napokkal, sőt hetekkel ezelőtt ünneplőbe öltöztetted. Tudtad, hogy már csak percek, pillanatok kérdése és találkozol vele. Vele, akit szeretsz, akit vársz, aki nagyon sokat jelent számodra.   Vársz és vársz és még mindig vársz. Eltelnek az órák és ő nem jön. Nehéz feladat előtt állsz. A legjobb barátod megígérte, hogy támogatni fog és vannak ötletei, amiket kidolgozva sikerre viheted a kihívást, amit az élet sodort eléd. Ő már nagyon sikeres, jó a megoldó képessége, sok mindent tapasztalt már, bízol benne.   Azonban ő valamiért nem érzi ezt olyan fontosnak és elfelejtkezik arról, hogy ígéretet tett neked. Annyi fajta ígéret létezik. Ilyen például a házassági ígéret, a barátok közti ígéret, a testvéri ígéret, a szülő-

“…azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.” Pál első levele a Thesszalónikaiakhoz 4:17 Mindannyian vesztettünk már el valakit, akit szeretünk. Ez minden esetben tragédia. Fájdalmas, hiányzik, érezzük, hogy valami nincs rendben. Nem úgy megy minden, mint előtte. Pál apostol is érezte már ezt az érzést. Számára sem volt ismeretlen a veszteség, mégis azt mondja a gyülekezetnek: “Nem szeretném, ha úgy szomorkodnátok, mint azok, akik semmit sem tudnak a holtakról. Nem szeretném, ha tudatlanok lennétek, és ugyanazzal a reménytelenséggel állnátok szemben, mint azok, akik semmit sem tudnak.” A tudatlanság néha áldás, de ebben az esetben nem. Amikor szembe nézünk az elmúlással, a tudat, hogy nem ennyiből áll az élet, hogy lesz feltámadás, reményt adhat nekünk. Milyen érdekesen fogalmaz Pál. Azt mondja, hogy “mi akik élünk… elragadtatunk…” Milyen bizakodó. Milyen bizonyosság, és hit

„Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.” Példabeszédek könyve 16:18  Rettegett attól, hogy valaki elveszi tőle a hatalmat. Betegesen félt mindentől és mindenkitől. Még egy újszülött csecsemőtől is, aki ráadásul olyan szerény körülmények között született csendben és egyszerűen, hogy a városon kívül a pontos helyét nem is tudták megmondani a nagyurak.  A hír hallatára azonnal gyilkolni akart, nehogy egy ma született kicsi fiú taszítsa le őt a trónról. Amikor megtudta, hogy a napkeletről érkezett vendégek átláttak rajta, és nem úgy léptek, ahogy azt ő várta tőlük, éktelen haragjában és félelmében kiadta a legszörnyűbb parancsot, és kiirtott egy egész generációnyi gyermeket. Minden két évnél fiatalabb fiút meg kellett ölni Betlehemben és környékén, a katonák pedig nem kérték el (az akkoriban nem létező) születési anyakönyvi kivonatokat, hanem ránézésre gyilkoltak. A vidékre mélységes gyász szakadt, akit pedig valójában meg akart ölni, már rég útban vol