reggeli dicséret

„Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetnie kellett, Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk. Ezért, amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában…” Zsidókhoz írt levél 3.5-8 Milyen hatalmas kiváltság, hogy Krisztus háza, azaz Krisztus családja lehetünk! Isten adoptálta (vö. Galalata 3.26, Efézus 1.5) a Krisztusban hívőket, Krisztus a mi idősebb bátyánk, aki testvéreinek tekint minket (Zsid. 2.11). Így lettünk távoli idegenekből családtagokká. Talán számba sem tudjuk venni, mi minden áldást, ígéretet, lehetőséget jelent ez a számunkra. Fontos azonban felfigyelnünk arra, hogy van ebben az ajándékban egy „ha”. „Az ő családja mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.” Isten ígéreteinek teljesedése bizo...

" Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. "  Rómabeliekhez írt levél 8. fejezet 14. vers "Fiam!" - szólt a bácsi a lányához. Először egészen meglepődtem gyermekként, amikor ezt hallottam, és azt hittem, hogy már biztosan túl öreg a bácsi ahhoz, hogy teljesen képben legyen, elvégre a szülők a gyermekeik neveit is keverni szokták... Csak jóval később világosodott meg, hogy ezt a kifejezést egészen különleges értelemben használják, ahhoz az először érthetetlen kérdéshez hasonlóan, hogy "hány családod van?" Utóbbi annyit tesz a balatonfelvidéki szlengben, hogy hány gyermeked van, de ehhez is kellett némi gondolkodási idő, míg gyermekként megértettem. A Bibliában is találhatunk néhány érdekes kifejezést, amik megértése szintén igényel némi gondolkodást. Ott van például az elsőszülött kifejezés. Hogyan lehet, hogy például Dávidot, aki családjában a legkisebb volt, a Biblia elsőszülöttnek mondja. Vagy hogyan lehet, hogy Izsák, aki Izmáel után született...

  "Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek." Pál apostol levele az Efézusbelieknek 2. rész 19. vers Identitásunk meghatározó eleme, hogy kik vagyunk, honnan származunk, milyen a kultúra, amiben felnőttünk és milyen alapértékek határoznak meg bennünket. Nemrég láttam egy epizódot egy kórház-sorozatból, ahol az egyik szereplő, aki születésétől kezdve siket, implantátumot kap és így életében először hallani kezd. Annyira megzavarja ez a személyiségét és annyira nem érti, hogy most már ki is ő valójában, hogy végül kéri a beültetett eszközök eltávolítását, hogy újra siket lehessen. Néha nem tudunk mit kezdeni azzal, ha ennyire megváltozik az életünk. Valami hasonló történik a honvágy esetében is. Vannak, akiket annyira meghatároz az, hogy hol születtek, kik vették őket körül és kik is voltak ők az eredeti közösségükben, hogy amikor egy teljesen más országba, idegen emberek közé kerülnek elveszítik, önmagukat és l...

„A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” ( János 1:10-13 ) Egyszere valaki ezt mondta: „Istennek nincsenek unokái, csak fiai és lányai.” Ez azt jelenti, hogy az Istenhez tartozás, a hit és az üdvösség nem örökölhető. A vallás, illetve a szokások örökölhetők, de a hit nem száll apáról fiúra. Mindenkinek egyénileg kell eljutnia Isten megismerésére, az Istenbe vetett hitre; mert hit által van az üdvösség, nem pedig örökség szerint ( Efézus 2:8-9 ). A vallási szokásokat átvehetjük szüleinktől, nagyszüleinktől, azonban ezeknek a követése nem elegendő ahhoz, hogy Isten országába belépjünk. Egy családnak akkor vagyunk tagjai, ha vér szerinti gyermekek vagyunk, illetve, ha örökbe fogadtak bennün...

"Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak." Máté evangéliuma 5,45 Ez a bibliavers azt a kérdést teszi fel nekem, hogy milyen kép él bennem Istenről. Úgy gondolok rá, hogy Ő az, aki a jókat megjutalmazza, áldással veszi körül, a rosszat cselekvőket pedig megbünteti? Ezért félek tőle és meg akarok felelni az elvárásainak, hogy kivívjam jóindulatát? Vagy úgy gondolok rá, hogy neki közömbös, hogy milyenek vagyunk? Mindegy, hogyan élünk, hiszen jónak és rossznak ugyanaz a sorsa? ... Esetleg egyaránt látom magam előtt Isten igazságos, bűngyűlölő lényét, és ellenségeit is szerető irgalmas lényét? Értem mi vezeti Istent hozzánk való viszonyulásában?  Ezekre a kérdésekre a választ közvetett úton is megadom, amikor egy másik kérdésre válaszként megnézem a lelkületemet és cselekedeteimet. A másik kérdés így hangzik: Hogyan viszonyulok azokhoz, akik megbántottak, ká...

"Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai." Róma 8,14 A kereső ember számára talán ez ma a legfontosabb kérdés, hisz sokan kisajátítják maguknak ezt a privilégiumot. - Engem vezet  - mondja a legalista -,  mert mindig mindent úgy csinálok, ahogy a Biblia mondja, még akkor is, ha vért kell izzadnom. - Engem vezet, mert bármit tehetek, még rosszat is, mert Ő mindig megbocsát  - mondja valaki és olcsóvá teszi a kegyelmet. - Engem vezet, mert mindig megsúgja nekem, mikor mit tegyek  - mondja valaki és lelép a járdáról egy autó elé. - Engem vezet  - mondja egy csodatevő -, mert tudok gyógyítani minden betegséget  - majd bemegy a patikába egy marék recepttel, egy szatyornyi gyógyszerért magának. - Engem vezet  - mondja súgva bizalmasan valaki -,  mert minden titkos tant ismerek, még azokat is, amik nincsenek benne a Szentírásban. Sőt, ismerem a Biblia minden kódját, csak nem tudom, mihez kezdjek vele  - néz tan...