reggeli dicséret

"De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; és a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen" Márk 10,43-44  A kereszténység a hatalommal kapcsolatosan annak ellenére tele van ellentmondással, hogy Jézus tanításai teljesen világosak előttünk.  Ha csak néhány dolgot emelek ki a történelmünkből, rögtön megértjük mire gondolok. Megváltónk nem akart uralkodni ezen a földön. Országára saját maga mondta, hogy nem ebből a világból való. (János 18,36) Nem mondta magát királynak sohasem, sőt kibújt a lehetőség alól, amikor mások azzá akarták tenni. (János 6,15) Nem szerzett magának olyan eszközöket, amik hozzá segítették volna a hatalomhoz. Nem toborzott katonákat akkor sem, amikor ezrek követték. Nem gyűjtött javakat akkor sem, amikor mások mindent odaadtak volna neki adományként. Nem kereste a befolyásos személyek társaságát, tanítványait az egyszerű emberek közül választotta.  Követői azonban hároms

„ Mi az Istentől vagyunk: a ki ismeri az Istent, hallgat reánk, a ki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét. ” 1 János 4:6 Igazság! Hol az igazság? Tévelygés! Ki tévelyeg? Engem az Isten küldött! Valóban? Ha nem hiszel nekem, magát az Istent is visszautasítod. – Milyen elképesztő és arrogáns minden ilyen mondat, nemde? Rossz leírni, rossz hallani. De mi a helyzet mindezzel? A vallások közötti egyeduralomra való törekvés napjainkra már annyira kiverte a biztosítékot, hogy az emberek többsége képtelen a toleranciára. Nem véletlen, hogy az utóbbi pápák is (II. János Pál és I. Ferenc) azért váltak népszerűvé, mert nagy erőfeszítéseket tettek, tesznek a vallási megbékélésre más felekezetekkel. Divat lett a Krisztusban mind egyek vagyunk – kifejezés használata a keresztények között, az Istenhit összeköt minket  – szóhasználat pedig másokkal kapcsolatosan. Az ökumenizmus felsőfoka pedig a hegycsúcsra minden oldalr

„Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.” Máté 3,2 Egyre többet tapasztaljuk, hogy „zaklatnak” bennünket a szekták . Egyre több a vallási műsor a tévében, úton útfélen találkozunk valamilyen keleti vagy nyugati szerzetessel, aki adományt koldul tőlünk. Máskor könyvekkel, szórólapokkal, vagy ingyenes újsággal bombáznak bennünket: „Ezt feltétlenül olvassa el, nagyon fontos! Az örök élete múlhat rajta, ha nem tér meg!” Miért lenne szükségem a megtérésre? – mondják sokan, mert úgy gondolják, nem akarnak belépni semmilyen vallási közösségbe, vagy nem akarnak egyházat cserélni. Jellemző ránk, hogy üzleties szellemben gondolkodunk még a hit dolgairól is, hiszen minden közösség nyer azzal, ha tagokat toboroz. Több tag, nagyobb súly a közéletben, politikában; tekintély az emberek előtt, nagyobb bevétel és még sorolhatnánk. Pedig ennek nem erről kellene szólnia! Egy tanárom mondta még a főiskolán: „Egy kis megtérés senkinek sem árt!” – és mosolygott, ahogyan mi