reggeli dicséret

„Házakat építenek, és ők laknak majd bennük, szőlőket ültetnek, és ők élvezik majd azoknak gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy majd más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké, és amiért megdolgoztak, választottaim maguk élvezhetik. Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az Úr áldott népe ez, ők és leszármazottaik. Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki – mondja az Úr.” Ézsaiás könyve 65:21-25 Még élnie kellett volna. Hisz itt maradt a gyermeke, és neki most és később is szüksége van rá. Itt maradt a felesége, a férje, akinek most egyedül kell helytállnia, és nem várja senki egy átkozottul hosszú nap végén. Itt maradt a testvére, a szülei, a tágabb rokonság. Itt maradtak a barátai, a maga választotta család. Már nem tud szeretni...

„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.” János evangéliuma 14:18-21 Vajon milyen lehetett Jézusnak megélni az utolsó vacsorát? Milyen lehetett úgy jelen lenni a barátai körében, hogy ő nagyon jól tudta, ilyen formában tényleg ez lesz az utolsó. Az én elképzelésemben neki sem volt könnyű ez a páskavacsora, és nem azért, mert nehezére esett 12 pár koszos lábat megmosni, hanem mert visszafordíthatatlanul le kellett zárnia egy röpke hároméves időszakot. Ennyi volt, nincs visszaút, nem lehet újrajárni az eltelt éveket, de most van még pár viszonylag zavartalan óra, ezt kell beosztani a búcsúzáshoz. Annyi mindent mo...

„Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.” János evangéliuma 5:28-29  Napjában ezerszer is felbukkansz a gondolataimban. Néha még álmodok is rólad. Piszkosul hiányzol. Sokszor ábrándozok azon, milyen lenne, ha nem kellett volna elbúcsúznunk, ha még mindig örülhetnénk egymás társaságának. Milyen lenne, ha egy-egy nap átjöhetnél hozzánk unokázni. Tudom, hogy nagyon jól kijönnétek egymással, és a lányom rajongana érted.  De ma mindez csak keserédes álom. Hiszem, hogy eljön a nap, amikor majd újra találkozunk, de fogalmam sincs, hány évet kell addigra bepótolnunk.  Most csak várok, és kapaszkodok. Kapaszkodok abba, Aki ezt az ígéretet adta, és aki hű volt eddig mindahhoz, amit valaha megígért. Aki hű volt hozzánk és önmagához, Aki nem engedte, hogy pusztulás legyen a végzetünk...

„ Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. - Ezt ígérte az Úr! ” Ézsaiás könyve 25:8 Képzeld el, hogy a tegnap esti álmod nemcsak a képzeleted szüleménye, hanem valóság, és ott áll melletted az, akit nemrég elveszítettél. Beszél hozzád, és nyoma sincs a szörnyű kórnak. Mindenki boldog, mindenki örül, és nincs már olyan, hogy „Isten veled”. Nincs már elválás, nincs könny és fájdalom. Nincs szívedben az az érzés, hogy ez igazságtalanság, ez nem ér, hogy kilépett az életedből, hiszen ott áll veled szemben, és minden valóság. És nem szólal meg a telefon ébresztője, hogy a valóságot a pillanat törtrésze alatt semmivé mossa, fájó űrt hagyva szíved mélyén maga után. Tudd meg, barátom, eljön az a nap, amikor mindez beteljesül. Eljön az a nap, amikor nem lesz többé halál, nem lesz több búcsú és „Isten hozzád”. Nem lesz több temető és gyászszertartás, koporsó és fejfa, nem lesz több sírker...