reggeli dicséret

"Magasztaljátok Istenünket, az Urat, boruljatok le lába zsámolya előtt, mert szent ő! Mózes és Áron a papokkal együtt, Sámuel és akik nevét segítségül hívták, segítségül hívták az Urat, és ő válaszolt nekik." 99. Zsoltár 5-6. vers Sokszor érezzük úgy, hogy egyedül vagyunk a problémáinkkal, és nincs senki, aki segíthetne. Senki nem érti, nem érzi át a nehézségeinket, éppen ezért talán nem is keresünk olyant, akinek kiönthetnénk a szívünket. Gyakran keresnek fel férfiak és nők, idősek és fiatalok, családi, munkahelyi és magánéleti problémáikkal, és zúdítják rám minden bajukat, ami a szívüket nyomja. Ilyenkor az első kérdésem ez szokott lenni feléjük: ki az, akinek ezt el tudod mondani? A válaszolók nagy része meglepődik a kérdésen, és rávágja, hogy senkinek, de nincs is rá szükségük. Ez azonban csupán önámítás. Mindenkinek szüksége van arra, hogy a problémáit időről időre elmondhassa valakinek. Ezért szeretünk panaszkodni is: addig legalább ránk figyelnek, é...

„ És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig .” (2Mózes 17:11-12) Küzdelem az élet napról napra. A világ bizonyos részein véres harcok folynak, máshol vallási, vagy politikai csatározások történnek. Szemben állnak volt barátok, testvérek; kétségbeesett küzdelem folyik a mindennapi betevőért, a becsületért, az igazunkért. Bármilyen jellegű is a harcunk, egyedül sokkal nehezebb győzni. Erről szól a mai üzenetünk is. Mózes vezetésével Isten kihozta Egyiptomból Izrael népét. Már önmagában ez is nagy csoda volt, de az igazi próbák csak ezután vártak rájuk. Túlélni a pusztában napról napra. Amikor Mózes látta a szükséget megkérdezte Istent, hogy mit tegyen. Isten elmondta, és adott vizet, mannát, ...