reggeli dicséret

"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." Máté 7,21 Talán ez a népszerű Jézus Krisztus legnépszerűtlenebb, legkevésbé idézett kijelentése napjainkban. Hiszen a mai népakarat egyértelműen kijelenti, hogy a vallásoknak valahol középen muszáj találkozniuk. Urunk mondatai pedig nem csupán kizárják azokat Isten országából, akik Őt, mint URat elutasítják, hanem még az Őt elfogadók között is különbséget tesz. Mert nem elég szájjal tisztelni Isten Fiát, nem elég kijelenteni, hogy imádjuk Őt, mint Urunkat, hanem bizonyítanunk is kell. Ma azt mondjuk erre, hogy a hitelesség az, ami valóban számít. Nem csak korunk embereinek, de Istennek is elege van már a képmutatásból, az álszentségből. Nem akarja országát megtölteni látszat keresztényekkel! Olyan követőkre vágyik, akik vizet prédikálnak és vizet is isznak. Olyan szolgálatot vár el, amely folytatja Fiának megkezdett szolgá...

„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Máté evangéliuma 6:11 A mai ige a miatyánk ima egyik mondata, a hét kérés közül az egyik. Ez az egyetlen kérés, ami testi szükségleteink kielégítésére irányul, a többi kérés lelki természetű. Sokra tanít ez az egyetlen mondat: „mindennapi kenyerünket ad meg nekünk ma” . Elsősorban elismeri, hogy a kenyér, és ezzel együtt a megélhetésünk Isten kezében van, tőle függ. Az ember dolgozik, de a kenyeret, az élelmet és mindazt, ami egy egészséges és emberhez méltó élethez szükséges, azt Istennek tulajdonítja, az Ő kezéből veszi el és neki köszöni meg. A hívő ember tudja, hogy a „kenyér” nem a befektetett munka automatikus gyümölcse. Elverheti ugyanis a jég a gabonát, tönkre teheti a fagy, az aszály, vagy a belvíz. Isten áldása nélkül a befektetett munka még nem garancia a megélhetésre. A hívő ember tudja, saját erőfeszítései egyedül Isten áldásával lehetnek sikeresek. A zsoltáros így ír erről: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az...

"Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket.” Zsoltár 105:40 Mózes második könyve, a Kivonulás könyve az Egyiptomból kivonuló Izrael történetét írja le. Ez, és az utána következő három könyv, melyek szintén a kivonulással foglalkoznak, tele vannak olyan csodálatos eseményekkel, melyek közül sokat elképzelni is nehéz lenne. Az egyiptomi tíz csapás, a kő, melyből víz fakad Mózes szavára, a felhő— és tűzoszlopban megjelenő Isten, és rengeteg másik csoda mind mélyen az emlékébe éghettek azoknak az izraelitáknak, akik a néppel együtt vándoroltak a pusztában. Legalább is így gondolhatnánk ötezer év távlatából. A 105. zsoltár ezeknek a csodálatos eseményeknek állít emléket, a mai alapigénk pedig, a 40. vers kimondottan Mózes 2. könyvének 16. fejezetére utal. Itt olvashatjuk azt a történetet, amikor a pusztában vándorló nép fellázadt Mózes, Áron és Isten ellen, és inkább visszavágyott Egyiptomba, ahol olyan jó dolguk volt, hiszen jókat ehettek min...

„ Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik. ” ( Lukács evangéliuma, 8. fejezet 50. vers ) Kapernaum. A zsinagógától hatalmas tömeg hömpölyög Jairus házához. A tömeg élén a 12 éves beteg gyermekéért aggódó édesapa. Nyomában a Mester, a tanítványok, no meg a város apraja-nagyja. S miközben közelednek a házhoz, egyszer csak Jézus megállítja a menetet és jelzi valaki megérintette őt. Persze, ez nem csoda – mondják – ahol ennyi ember van, természetes, hogy hozzád érnek. Aztán, mikor előtűnik egy az érintés hatására a 12 éves betegségéből meggyógyult asszony, akkor mindenki előtt nyilvánvaló; itt ma csoda történt. De, mielőtt elkezdenének örülni, egy szolga érkezik Jairus házától, aki közli a szörnyű hírt: „ Meghalt a leányod; ne fáraszd a Mestert!” (49.vers) Micsoda csalódás! Azt gondoltam, hogy Isten szeret, és nem hagyja, hogy ártatlanok szenvedjenek. Jézus! Miért nem siettünk jobban? Miért kellett megállni? Miért...

„Éli így válaszolt: Menj el békességgel! Izráel Istene teljesítse kérésedet, amit kértél tőle!” Sámuel első könyve 1. fejezet 17. verse Az ima vajon önző céljainkat elégítené ki? Legtöbbször csak kérésből és hálaadással töltjük meg. Megjelenik-e imánkban az Isten imádata vagy ott is csak rólunk van szó? Az egocentrikus világban az Istennel való kapcsolatunk is csak akkor kötődik össze, ha rólunk van szó? Egyszer az orvosi rendelőben hallottam egy beszélgetést egy nagypapa és az unokája között. A kisgyerek kérdezgette a papát:  -„Papa, hol fáj?” –„tudod kisfiam, nagyon fájnak a lábaim...”  –„Értem! Miért fájnak?”  –„Tudod a papa nagyon sokat dolgozott és munkába mindig gyalog ment, és ott is állva kellett dolgoznia.” –„...és csak a lábaid fájnak, a kezeid nem? –„De a kezeim is fájnak, mert a két kezemmel kellett dolgoznom.” –„De a fejed nem fájt ugye?” –„nem, a fejem az nem!”  –„Papa, nem látok semmi furcsát sem a kezeden, sem a lába...

„És íme hoznak hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak a te bűneid.”  Máté evangéliuma 9 :2 A gutaütött meggyógyításának híres története körül Jézus sok gyógyítását jegyzi fel Máté evangéliuma. Mind megindító és csodálatos, de ez az esemény valamiben egyedülálló. Nem csak a körülmények különlegesek, hiszen egy ház cserepeit bontották meg az elszánt, jóságos segítők azért, hogy a gyógyító Megváltó elé vihessék barátjukat. A legkülönlegesebb a történetben az, hogy Jézus szavai elsőként nem a testi betegségből gyógyították meg a, azért, mert elsősorban nem erre vágyott. Gyönyörködöm a munkában, amit az Úr végzett el ebben a beteg emberben. Jézus első szavai abban siettek segítségére, ami a legmélyebben bántotta: bűnösségének tudata, az Istentől való elszakítottság félelme. Teljesen egészséges volt az istenkeresése. Az után sóvárgott, amit Jézus maga is a leginkább vágyott adni neki: a bűnterhekt...

„Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” Jakab levele 1:16-17 Nagyobbik lányomnak van egy hasonkorú barátnője a városban, ahol élünk, és általuk én is nagyon jó barátságba kerültem a kislány édesanyjával. Ahogy időnk engedi, igyekszünk közös programokat szervezni, legyen az egy játszóterezés, biciklizéssel egybekötött séta a belvárosban vagy egy játszós délután egyikünk lakásán. Egy éve, húsvét tájékán egy közös családi pikniket rendeztünk a közeli parkerdő bejáratánál, a lányoknak pedig egy kis játékkal készültünk. Amíg mi sétáltunk egyet a gyerekekkel a tisztás egyik felében, addig a másik felében az apukák kis csomagokat rejtettek el, ahol csak tudtak. A csomagokban egészséges finomságok voltak, a lányoknak pedig meg kellett keresni őket.  Mondanom sem kell, nagyon élvezték a játékot. Szinte jobban örültek...