reggeli dicséret

"Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek." Mt 5,6 Mindig szerettem könyveket olvasni, különösen a kalandregényeket. Néha rettenetes dolgokat olvastam a hajótöröttekről, akik ennivaló nélkül végül egymást falták fel. Csupán azért, hogy borzalmas kínok között, a hatalmas víz, az óceán közepén szomjan haljanak. Már ekkor megtanultam milyen nagy úr az éhség, vagy a szomjúság. Ha ezeket érezzük, akkor enni és inni akarunk. Arra is emlékszem, hogy milyen jó volt egy nagy focimeccs után, miután jól elfáradtunk, rátapadni a nyomóskútra és jól teleinni magunkat. Azt is tudom, farkaséhesen, korgó gyomorral értünk haza, még a vasszeget is megettük volna. Hát, hogyne esett volna jól az ebéd! Ha éhesek vagyunk enni, ha szomjasak, akkor inni akarunk. Táplálkozástan professzoraink egy ideje megállapították, hogy gond van az étvágyunkkal és a szomjunkkal is, mert olyan dolgok után vágyunk, amik nem elégítenek ki bennünket és nem is egészségesek

Létezik egyáltalán – Jézus Krisztuson kívül – tökéletes ember? A Biblia szerint igen. Csakhogy ennek olyan magas a mércéje, hogy ember itt a földön talán sohasem érheti el. Figyeld csak: „Mert mindnyájan sokféleképpen vétkezünk, de ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét megzabolázni.”  Jakab 3:2. Ha valaki a szavain, a beszédén uralkodni tud, az könnyedén tud uralkodni egyéb kívánságain, szokásain is. Tetszik nekem ez a „zabla” kifejezés. A lovak szájába tették régen. „A lovakkal komolyabban foglalkozók számára a zabla kommunikációs eszköz. Feladata, hogy egy üzenetet küldjünk a test egyik legérzékenyebb részéhez, egy készséges reakció eredménye érdekében.” Wikipédia Mire képesek szavaink? Megfordíthatnak sorsokat, megerősíthetnek, vagy gyengévé tehetnek egy egész életre. Befolyásolják saját és környezetünk hangulatát. Szavainkkal meg tudunk fordítani egy kirobbanó vihart, le tudunk csendesíteni két haragos embert, de egyetlen szóval e

„Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek! Ezeket mondta Jézus, majd elment és elrejtőzött előlük.” János evangéliuma 12:36 Talán 15-en is jelen voltunk az egyetemi kurzus első óráján. A tanár késett. Nem mindenki tudott türelmesen várni, és úgy negyed óra után néhányan fölálltak és távoztak. Végre, nagy sokára belépett a tanár. Barátságtalanul köszöntötte a jelen lévőket, majd asztalhoz ülve hosszas monológba kezdett. Részletesen ecsetelte, hogy milyen nehéz lesz ez a kurzus, hogy milyen sok energiát fog fölemészteni a teljesítése. És mivel ennek a tárgynak a fölvétele nem kötelező, ő azt javasolja, hogy jól gondolja át mindenki, maradni akar-e. – Most én kimegyek – fejezte be a nyitó beszédét –, és mire 10 perc múlva visszajövök, szeretném, ha a bizonytalanok távoznának. Így is tett, fölállt, és elhagyta a tanteremet. Döbbenten néztünk egymásra. Mi lesz itt? Érdemes itt maradni? Néhányan máris pakoltak és mentek. Pár perc

„ Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem. ” (János evangéliuma 10. fejezet 27.vers) Manapság, mikor már faluhelyen is csak elvétve látni, hogy a házaknál tehenet, kecskét, bárányt tartanak, a most felcseperedő nemzedékek számára egyre inkább megfoghatatlanná válnak a Szentírásnak ezen gyönyörű természeti képei. Jézus idejében azonban, még majd minden gyermek úgy nőtt fel, mint nagyanyáink, akik maguk terelgették és vigyázták a család jószágait. Így mindenki tudta, mi a különbség béres és pásztor között, mit jelent, megkeresni az elveszettet, vagy megvédeni a bárányokat a ragadozóktól. Itt az evangéliumban Jézus úgy mutatkozik be, mint „jó pásztor”, aki név szerint ismeri, illetve amit az itt szereplő görög szó, a ginoszkó még kifejez; megérti, tudja és gondolkodik sorsukról, dönt, határoz és törődik a juhokkal, hiszen azok az ő tulajdona. Bizony, a legodaadóbb pásztorként törődik velünk, azokkal, akik gondoskodása ellenére „el

„Jézus ekkor ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;   és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” János evangéliuma 11. fejezet 25-26. verse A hit az örök recept. Minden megválaszolatlan kérdésre a válasz: a hit! Egyesek számára ez nem könnyű dolog. Hívő ember vagyok, de én is sokszor nehézségekkel küzdök. Általánosságban a hit akkor a legjobb és legnagyszerűbb dolog, ha minden rendben van. Azonban abban a pillanatban, ahogy egy kicsit is a bizonytalanság vesz körül bennünket, máris elkezdünk intézkedni. Ilyenkor a hit háttérbe szorul. Azonnal vesszük a telefonunkat, hívjuk a megoldást nyújtó személyt. De van egy pont az életben, amikor már semmit nem tehetünk csak tehetetlenül hátradőlünk és várjuk a csodát. Remélem mind értjük, hogy mire gondolok itt, és remélem mind voltunk már így. Ez Isten számára az az állapot, amikor elkezdhet dolgozni az életeden. Nem arról van szó, hogy légy tétlen, hanem arr

Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.   2. Korinthusi levél 5:18-20 A békesség is olyan kincs, aminek az értékét akkor szoktuk felismerni, amikor elveszítjük az életünkben ezt az állapotot. A megléte látszólag a körülményektől függ, de az igazi béke, amit Jézus is ígért, belülről jön: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja.” (Jn. 14:27). Nem a földi körülményekben ígért háborítatlanságot és békességet, hanem belül, lélekben, mert erre van a legnagyobb szükségünk és ennek hiányától szenvedünk: Ez a mélyen gyökerező békétlenség azóta van jelen az emberi vil

„Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.” János evangéliuma 5:28-29 Négy éve történt, és neked menned kellett tovább. Még ha csak egy lépéssel is, de minden nap tovább. Meg kellett tanulnod együttélni az ürességgel, a hiánnyal, azzal, hogy már nem emelheted fel csak úgy a telefont, mert nem válaszol a vonal végén senki sem. Meg kellett tanulnod, és neked sikerült.  Legalábbis van, hogy így érzed. Már könnyek nélkül tudsz róla beszélni, de a fájdalom még mindig valós, még ha nem is annyira elfojthatatlan. És van úgy, hogy csak némán nézel magad elé, feltéve a megunhatatlan kérdést: Miért? Miért nincs itt? Miért nincs veled, mikor akármennyire is felnőttél, még mindig szükséged lenne rá.  Nap mint nap gyűlnek az emlékek, jók, rosszak egyaránt, és ő már egyikben sincs jelen. Ő az, aki hiányz