reggeli dicséret

„A ki velem nincs, ellenem van; és a ki velem nem takar, tékozol.” Lukács 11,23 (Károli fordítás) Állást foglalni azt jelenti, hogy határozottan véleményt nyilvánítok egy elv, egy felfogás egy nézet mellett vagy ellen. Egyszer eljön az ideje annak, hogy hosszú gondolkodás, mérlegelés után állást kell foglalnod valamiben, ami nem lesz egyszerű és könnyű. Isten ugyanis döntésre hív önmagával kapcsolatban. Olvasva a Szentírást hamar rájövünk, hogy nem is egy döntésről van szó, hanem döntésekről, mint például: * Érdekel-e Isten? Akarok-e tudni, hallani róla? * Elfogadom-e létezését? * Akarok-e kapcsolatba kerülni vele? * Elfogadom-e azt az utat, ahogy ő közeledik hozzám? * Érvényesnek tekintem-e magamra nézve az Ő akaratát? És még sorolhatnánk… Talán éppen ezért nehéz Istenről, Jézus Krisztusról beszélnünk, gondolkodnunk, mert tudjuk, hogy nem állhatunk meg félúton. Ha foglalkozunk a kérdéssel, előbb vagy utóbb meg kell hoznunk egy döntést, ami hatással lesz a to

„Nem vagytok már idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai, és az Isten házanépe. Akik az apostolok és próféták alapkövére épültetek, ahol a szegletkő maga Jézus Krisztus. Benne van az egész épület összeillesztve, és benne növekszik szent templommá az Úrban, akiben ti is együtt épültök a Lélek által Isten hajlékává." Efézus 2:19-22.   Ismered azt a dalt, hogy „Erdő mellett estvéledtem…”? Egyik sora így hangzik: „Én Istenem, adjál szállást! Már meguntam a járkálást. A járkálást, a bujdosást. Az idegen földön lakást.” Igaz, hogy ez egy dal, de hidd el, nagyon sok ember szívében ott van az a gondolat, hogy csak megyek-megyek ezen a földön, végzem a napi feladataimat, teljesítem kötelességemet, de nem találom az igazi otthonomat. Mintha csak bujdosnék és vándorolnék, de nem vagyok otthon, nem találom a helyemet. Az tény, hogy legtöbbünknek van egy háza vagy egy lakása, de tudjuk, hogy csak idegenek és vándorok vagyunk ezen a bolygón. Ma reggel azt üzeni neked a Te

„Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak” Római levél 2:14-15 1962-ben a 27 éves Don Richardson és felesége Clara föladták kényelmes kanadai életüket, és Új-Guinea nyugati csücskébe utaztak, hogy az evangéliumról beszéljenek az ott élő szavi embereknek. Korábban már nem egy misszionárius fejezte be életét e bennszülöttek között, hatalmas kondérban rotyogva, ami óvatosságra intette a házaspárt. Annak köszönhetően azonban, hogy Clara orvosi végzettséggel rendelkezvén sok szavi betegen tudott segíteni, a bennszülöttek megkedvelték az idegeneket. Ezen kívül segítettek a kőkorszaki technikai szinten levő törzs tagjainak tűzet gyújtani gyufával, botot faragni bicskával és a fákat kivágni balt

„És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, amint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, amint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!” (Zakariás próféta könyve 13. fejezet 9. vers) Az elmúlt hetekben a rádióban egy érdekes riport hangzott el egy neves szakedzővel. Az elért sikereken túl arról faggatták, hogyan látja jelenleg sportágának jövőjét, az utánpótlást, a fiatal korosztályt. Válaszában kitért arra, hogy ez a generáció úgy szeretne minél nagyobb eredményeket elérni, hogy közben ne nagyon kelljen edzésre járni, ne kelljen megsanyargatnia magát. Ehelyett inkább mindenféle kémiai pótszerekkel kíséreteznek, így sokszor már nem is a versenyzők, hanem a különböző kémiai laborok mérkőzése az, amit ma sportnak neveznek. Ám ez a fajta mentalitás, a kihívások elkerülése, a kisebb ellenállás felé való törekvés egy olyan általános emberi tulajdonság, m

Az Úr az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom. Jeremiás Siralmai 3. fejezet 24. vers Amikor ezt a reggeli gondolatot írom, egy 4 éves kisfiú ütögeti a számítógépem és a karom felváltva és kérdezgeti: „Mit csinálsz? Miért? Én is akarom.” Közben kórus próba, és hogyan foglaljunk le egy ilyen ifjú titánt? Gondoltam ez a vers elég rövid ahhoz, hogy egy-két perc alatt elsajátítsa. Ki tudja, talán egy életre megőrzi ezt a verset, és talán akkor fog eszébe jutni, amikor a legnagyobb szükség lesz. Én is emlékszem egy ilyen versre, amit gyerekkoromban tanított meg nekünk a gyermekszombatiskolán Váradi Ibolya a hajdúszoboszlói Vörösmarty utcai imaházban (ha olvassa ezúton is köszönöm neki) „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű sokra bízlak ezután. Menj be a te Uradnak örömébe” (Mt. 25,21). Máig elkísér ez az igevers, és azt gondolom, hogy alapjaiban határozta, hátha van valaki akit, ez a mai reggeli gondolatok kísért el ez idáig. Ezt a vers

„ Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint emberekben bízni. Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni.”                                                                   Zsoltárok könyve 118:8-9 Ma reggel vigyük Jézus elé terheinket. Tegyük le lábai elé azt, ami fáj, amit úgy érzünk, nem tudunk elhordozni, azt ami könnyeket csal a szemünkbe. Jézusnál biztos megértésre találunk. „ A ki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!   Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.

„Most azért az Urat féljétek, és őt szolgáljátok hűen és feddhetetlenül! Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl meg Egyiptomban, és az Urat szolgáljátok! De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” Józsué könyve 24:14-15 Választás előtt állt. Két út, és bármelyikre is lép, tudta, gyökeresen megváltoztatja az életét, meghatározza majd jövőjének alakulását. Az egyszerű alföldi parasztgyerek számára egyik sem volt otthonos, megszokott környezet, de ott és akkor döntenie kellett. Víz vagy a föld mélye. Víziszonya volt, és egész addigi életében a végtelen sík vidék vette körül, amerre csak szeme látott. Nem voltak határok, bezártság, nem fogyott el a levegő körülötte, amikor napszámban a földet túrta. Végül dönt