reggeli dicséret

“Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.” Kolossébelieknek írt levél 1. fejezet 13-14. vers A legtöbb gyereknek a sötétség félelmetes. Én is személy szerint gyerekként nagyon féltem a sötétben. Nem tudtam mi van ott, ahol nem látok. A sötét az ismeretlen, talán veszélyest jelentette számomra. Ezzel szemben a világosság egyszerű volt mindig. Amit látok, az van, és tudom, hogy mi micsoda. Mégha veszélyes is, akkor is látom, és tudom, hogy miért veszélyes. Mióta gyerekem van, azt is tudom pontosan, hogy milyen veszélyek várnak rám a sötétben. Széthagyott játékok, amikre nem kellemes rálépni.  A Biblia többször a bűnt sötétségnek, Istent pedig világosságnak írja le. Ez az ellentét a kezdetektől így van. Ez a párhuzam átível az egész történelmen. Pál apostol szerint születéstől a sötétség hatalmában élünk. Ez azt jelenti, hogy elszakadtunk a fény forrásától, Istentől. Távol vagyunk tőle, és

"Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt." Máté evangéliuma 13. fejezet 45-46. vers Engem soha nem érdekeltek különösebben az ékszerek. Talán emiatt is van az, hogy máig sem tudom, hogy hogyan tudják az ékszerészek megkülönböztetni az igazi ezüstöt, aranyat, drágakövet vagy gyöngyöt a hamisítványoktól. Gyermekkoromból, még a „KGST piacos” időszakból emlékszem olyan történetekre, hogy egyes utcai árusok a boltok kirakatain bizonyították leendő vásárlóiknak, hogy a gyémánt igazi a gyűrűben: megkarcolták vele az üveget. El tudom képzelni, hogy hogyan nézett ki egy kirakatüveg, ha nem sikerült gyorsan eladni a készletet… Felbecsülni sem tudjuk, hogy mennyi átverés történt ezekben az időkben a „gyémántos” gyűrűkkel. Aki azonban értett az ékszerekhez, azt nem lehetett könnyen becsapni; s ez így volt régen, és így van ma is. Olvastam olyan történeteket,

"Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek." Máté evangéliuma 6. fejezet 33. verse Van az a híres legenda Nagy Sándorról, amiben a fiatal uralkodó a phrügiai Gordion városán keresztül haladva találkozott azzal a szekérrel, melyen a régi király, Gordiasz fia, Midasz által készített csomó ékeskedett. A csomó rendkívül tekervényes volt, és a kötél két végét olyan műgonddal rejtette készítője a csomó belsejébe, hogy a legenda szerint lehetetlen volt megoldani azt — ám ha valaki mégis képes volna rá, az egész Ázsia uralkodójává fog válni.  Nagy Sándor, a legenda szerint, néhány percig tanácstalanul állt a lehetetlen csomó előtt, míg végül elővette a kardját, és egyetlen vágással kettéhasította azt. A történet folytatását — legenda ide, vagy oda — mindannyian ismerjük, Nagy Sándor valóban Ázsia uralkodójává vált.  Sokszor az életünkben is találkozunk ilyen, úgynevezett "gordiuszi csomókkal", olyan helyzetekkel, mely

  „ Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.  Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.  Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. ”   ( János evangéliuma 3. fejezet 5-7 .vers ) Ha olvastad Lewis Caroll Alice Csodaországban című művét, akkor biztos emlékszel arra a klasszikus párbeszédre, ahol Kerge Nyúl és Bolond Kalapos elmagyarázza Alice-nek, hogy mi az a nemszületésnapi party: Bolond Kalapos: A statisztika azt bizonyítja, hogy neked van egy születésnapod. Képzeld el, egy évben egy születésnapod. Á! Csakhogy ez 364 nemszületésnap! Kerge Nyúl: Ezt ünnepelni jöttünk össze most! Alice: Akkor ma nekem is nemszületésnapom van! Kerge Nyúl: Csakugyan!? Nahát, hogy milyen kicsi a világ! S mi köze ennek Nikodémushoz, a víztől és a Lélektől való születéshez? Mi köze ennek hozzánk és az újjászületéshez? Isten Országa is egy Csodaország, ahol nem

„ Sionnak megváltást hoz a jog, megtértjeinek meg az igazságosság. ” Ézsaiás könyve 1.fejezet 27.vers Történt már olyan az életedben, hogy valamire nagyon vágytál? Úgy igazán szeretted volna magad mellett tudni, érinteni, érezni, csodálni?! Életünk során megannyi tárgyra, élményre, emberre vágyakozunk. Időnként valóra válnak ezek az álmok, de vannak dolgok, amelyekre bármennyire is vágyunk, nem kaphatjuk meg. Különböző akadályokkal találhatjuk magunkat szembe, amelyekkel nem biztos, hogy megtudunk küzdeni. Ma reggel egy olyan történetet szeretnék a szívedre helyezni, amely egy vágyról szól. Had meséljem el… Élt egy kis bárányka, aki nagyon vágyakozott a szabadságra. Bármit megadott volna azért, hogy végre a szabadban futkározhasson, ugráljon és ne kelljen figyeljen a pásztorra. Élvezni akarta az életét. Egy nap gondolt egyet és pikk-pakk egy ismeretlen tisztáson találta magát. Ahogy körülnézett senkit nem talált maga körül. Szinte érezte, ahogy átjárja a boldogság. Ugrándozott,

"Tartsatok szent böjtöt, hívjátok istentiszteletre a népet! Gyűjtsétek össze a véneket, az ország minden lakóját Isteneteknek, az Úrnak házába, és kiáltsatok az Úrhoz!" Jóel 1. fejetez 14 .verse Jóel próféta könyvében találunk egy nagyszerű ígéretet, ami kapcsolódik a böjtre, szent gyülekezésre és imádságra való felhíváshoz: „mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül…” Jóel 2.32 Kérdezhetnénk: ilyen egyszerű az üdvösség útja? Jóel könyve (és más bibliai szakaszok szerint) igen, ilyen egyszerű. Aligha tudjuk felmérni milyen nagy jelentősége van a könyörgésnek. Ha az imádság valódi találkozás Istennel, akkor az katarzist eredményez. Hatalmas változást tud munkálni Isten bennünk, miközben a színe elé járulunk, s őszintén kiöntjük előtte szívünket, s meghallgatjuk amit mond nekünk. Problémákkal megterhelve, fájdalommal, vagy haraggal telve fordulunk Istenhez, s mialatt imádkozunk valami megváltozik bennünk. „Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál e

„De a te halottaid életre kelnek, föltámadnak a holttesteik! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat.” Ézsaiás próféta könyve 26:19 Hiányoznak. Nincs olyan nap, hogy valamiért ne jutnának az eszembe. Megélek az enyéimmel valami egyszerű, mindennapi családi-csodát, amit szeretnék megosztani velük, és fáj, hogy ez lehetetlen. Teszek egy apró mozdulatot, és bevillan, honnan, kitől is van ez. Mondok valamit, amit pedig megfogadtam, hogy én soha nem mondok majd az utódaim nevelésekor, és ott cseng a fülemben, ahogy ezt anno tőlük hallottam. Hibázok, ahogy ők is hibáztak, és ott van bennem az állandó, égető vágy, ahogy bennük is ott volt, hogy jobban csináljam. Aztán van úgy, hogy szavakat ölt ez a hiány, és mesélek róluk, hogy legalább a történetekben tovább élhessenek, hogy megismerhessék a gyermekeim azt, akit keveset, és azt, akit egyáltalán nem láthattak. Felelevenítjük együtt az utolsó boldog találkozás