reggeli dicséret

Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. Márk evangéliuma 13. fejezet 31. verse Mindannyiunk életében fontosak azok a dolgok, amik sokáig elkísérnek bennünket. Vannak közöttük olyanok, amiket éppen ezért öröknek is gondolunk, bár nem azok. Ilyen a család, a szeretet, a hivatás, az identitásunk, az elköteleződésünk is. Mégis, ha ritkán is, de megtapasztalható, hogy ezek is meg tudnak változni. Sajnos, nem élünk örökké itt a földön, ezért az élet része, hogy veszíthetünk el családtagokat és ezért nagyon szomorúak leszünk, vagyunk. De az egymás iránti szeretet is megváltozhat. Van, hogy nem vagyunk már képesek megbocsátani, vagy időben beismerni azt, amit elrontottunk, és ezért tönkremehet a szeretet-kapcsolat is. Az identitásunk és a hivatásunk is képes megváltozni az idők múlásával, mert a képességeink és a lehetőségeink is változnak, és ilyenkor új utakat találunk, az elköteleződésünk is módosulhat idővel.  Van azonban, ami nem változik meg soha - Jézus erről besz...

Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot, az üdvösség reménységét. Mert Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk. Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is. Pál első levele a thesszalónikaiakhoz 5:8-11 Egyszer egy lelkész kollega azt mondta, hogy jókat szokott kacagni magában amikor a gyülekezetben egyesek úgy imádkoznak, hogy "Urunk, kérünk légy velünk..." Azt mondta, hogy ilyenkor elképzeli, ahogy Isten a gyülekezet ajtaja előtt vár, és amikor elhangzik a mondat, belép az ajtón, majd leül a padsorokba, mert végre bejöhetett. Minden vicc valamennyire komoly. Néha így képzeljük el Istent. Mintha meg kéne hívnunk bárhova, hogy ott lehessen.  Pál azt mondja, hogy még álmodban is veled van. Nem csak akkor, amikor összekulcsolod a k...

Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. A zsidókhoz írt levél 13:8 Pécs mindig is a szívem csücske marad. Ott születtem, ott nőttem fel, ott jártam iskolába, még az egyetemi éveimet is a Pécsi Tudományegyetemen töltöttem. Az utcákat, az épületeket úgy ismertem, mint a tenyeremet, és erre a tényre mindig is büszke voltam. Tudtam, hogy hol főzik a legjobb kávét, vagy kanalazzák a legfinomabb fagylaltot. Tudtam, hogy hol lehet bakelit lemezt kapni, és azt is, hogy melyik környéken nem érdemes éjszaka sétálni. Mivel az ismert dolgok állandósága és kiszámíthatósága személyiségemből fakadóan fontos nekem, jó volt része lenni a város forgatagának. Aztán elköltöztem. Az élet és a szolgálatom az ország különböző részeire vetett a családommal, és egyre ritkábban volt lehetőségem az ismerős utcákat róni, a megszokott padokon ülni. Teltek-múltak az évek, és tavaly nyáron úgy döntöttünk, – most ugyan turistaként, és csak néhány napra, de – visszatérünk Pécsre. Apartmant béreltünk az egyik ...

„Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.” A jelenések könyve 22:6-7 Néhány hete szombat reggel épp az egyik vidéki gyülekezetembe tartottam autóval. Hajnalban kiadós eső esett, a táj pedig ködbe burkoltan, lassan ébredezett a délelőtti órákban, mint aki kér még 5 percet. Az út a Pilis-hegységben kanyargott, ami szinte mindig meseszép, most pedig a köd igazán varázslatossá tette. Egy-egy helyen olyan vastag volt, hogy teljesen betakarta az előttem lévő hegyet, mintha egy varázsütésre eltüntette volna. De a hegy ott volt. Akkor is, ha nem láttam, vagy nem úgy láttam, mint száraz, napos, verőfényes időben. Ahogy csodáltam az „eltűnt” magaslatot, az őt beborító ködöt, úgy éreztem, ennél nagyobb ajándékot nem is kaphatok ma Istentől. Ezen az egyszerű jelenségen, hogy hiába nem látom a hegyet...