reggeli dicséret

„Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!” Dániel könyve 3:17-18  A Biblia egyik leggyönyörűbb hitvallása áll ma reggel előttünk. Három fiatal férfi a tüzes kemence szájánál még egyszer nemet mond a nagy királynak. Mert van Istenük. Van Istenük, Akit ők imádnak, Akit ismernek, Akivel rengeteg közös történetük van, és Akinek a hatalmát oly csodás módon tapasztalták meg nemcsak őseik, hanem ők is. Van Istenük, Akihez hűségesek maradnak akkor is, amikor a kemence zúgását, robogását már szinte közvetlen közelről hallják.  Hisznek abban, hogy Istenük ugyanaz a hatalmas, a Mindenható, a Vagyok, aki kettéválasztotta a Vörös-tengert, leomlasztotta Jerikó falait, tüzet küldött az égből Illés próféta imájára. Ő most is tud parancsolni a tű

„Adja meg szíved vágyát, teljesítse minden tervedet! Akkor örvendezünk győzelmednek, és zászlót emelünk Istenünk nevében. Teljesítse az Úr minden kérésedet!” Zsoltárok könyve 20:5-6  És mi van akkor, ha nem teljesíti?  A Szentföldön voltam, a Siratófal előtt. Fejemen kendő, és imádkoztam az Örökkévalóhoz. Kértem valamit ott a falnál, amire mindennél jobban szükségem volt. Kértem, hogy lépjen közbe, hogy tegyen csodát, adjon gyógyulást, életet. És éreztem, hogy a Mindenható meghallgatott. A hely szentsége magával ragadott, és ahogy kihátráltam a nők számára fenntartott részről, hittem abban, hogy lehetséges.  Nem akárhol kértem, és nem akárkiért imádkoztam. Ha máshol nem is, de ott a Falnál meghallgatásra kell, hogy találjon, nyitott fülekre, cselekvő kezekre. De Isten másként döntött. Még mos is sokszor felteszem a kérdést, hogy miért? Miért nem? Miért nem teljesült a kérésem, és miért kellett búcsút intenem annak, aki a világra hozott engem? Miért nem gyógyult m

„Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek hirdettünk, én magam, Szilvánusz és Timóteus, nem lett „igen”-né is meg „nem”-mé is, hanem az „igen” valósult meg őbenne. Mert Istennek minden ígéretére őbenne van az igen, és ezért általa mondunk áment Isten dicsőségére.” Pál második levele a korinthusiakhoz 1:19-20  „Meggyújtjuk a gyertyákat?”- kérdezed mosolyogva, és félig-meddig azért, hogy egy perccel később elfújhasd őket. „Most nem, majd a déli alvás után, most már ne büdösítsünk be a szobában, inkább olvassunk mesét, hogy aztán elalhass.” Aztán amikor te már este fürdeted apával a kistesót, én meg szellőztetem a szobát, akkor látom, hogy a gyertyákat bizony alvás után sem gyújtottuk meg... Egy apró, be nem tartott ígéret, amiből sajnos nem csak egy van. Pedig hidd el, ez nem direkt volt. Egyszerűen elfelejtettem a sok teendő miatt, ami a kétgyerekes élettel jár. Nem gyújtottuk meg a gyertyákat, nem hallgattuk meg a Bodzavirágot, nem hívtuk fel a nagybátyádékat,

„Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.” Máté evangéliuma 5:37 Most nem a magyarázkodás ideje van itt. Ha megtetted, vállald érte a felelősséget, mondj igent vagy nemet, de ne kertelj, ne próbáld tisztára mosni magad. Most ne térj el a tárgytól, csak felelj nyíltan és egyenesen. Igen vagy nem?  Ne legyen olyan, hogy igen, de... És az ellentéte se. Ha kimondtad, legyen szavad megbízható, ha pedig rájössz, hogy tévedtél, merd emeld fővel beismerni, nem te vagy az egyetlen ember, aki hibázott.  Annyiszor hoztad már le szavaiddal a csillagokat is az égből, annyiszor jártad meg egy-egy mondatodban a Makó és Jeruzsálem közötti távot. Most legyél végre egyszerű, átlátható, követhető. Most lehessen tudni, mi is igazán a véleményed, és kérlek, nagyon kérlek, ne prédikálj! Igen vagy nem?  Csak ezt az egyet kérdezi és kéri tőled ma reggel Isten is: Velem tartasz? Igen vagy nem? Nem kellenek a kifogások, hog