Kezeket a magasba!
Ha vannak a Bibliának nehezen érthető részei – márpedig akadnak jócskán – akkor az egyik ezek közül a mai szakasz és az azt körülvevő történet. Nem elég, hogy Izráel népe csodálatos módon kimenekült az egyiptomi rabszolgaság alól, száraz lábbal keltek át a tengeren és a többi nehézséget is mind Isteni segítséggel leküzdötték, most újra egy megoldhatatlan problémával szembesülnek: az amálekiták hadserege állja útjukat az ígéret földjére tartva. Az olvasó már majdhogynem fejből tudja az ilyenkor szokásos forgatókönyvet – tudniillik hogy Isten majd úgyis kihúzza őket a csávából.
Ami eddig talán fel se tűnt a történeteket olvasva, az most szemmel láthatóvá válik: a tengert bottal kell kettéhasítani, a keserű vízbe bele kell dobni az Isten által mutatott fadarabot, a mannát szigorú rendszer szerint kell összegyűjteni, a szikla pedig csak akkor ad vizet, ha ráütnek a sétapálcával.
Segíts magadon, az Isten is megsegít, szoktuk mondani, és milyen igaz! Az első lépést Mózesnek és a népnek kell megtenni, hogy Isten megmutassa a hatalmát. Amálek is csak akkor áll vereségre, ha Mózes fenn tartja a kezét.
Keresztényként néha úgy várjuk a megoldást, mint azt a bizonyos sült galambot. Karba tett kézzel, feltett lábbal azonban soha nem születnek csodák! Mi az az első lépés, amit neked kell megtenned a változás érdekében? Hajlandó vagy fenntartani a kezed, amíg Isten harcol érted? Akkor kezeket a magasba!
