Útitárs
Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden
utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.
Ha teheted, Kedves Olvasó, ne csak ezt a rövid idézetet,
hanem az egész zsoltárt olvasd el ma reggel! Nem hosszú, összesen 16 igeversből
áll, de így egy teljesebb, még szebb képet kapsz arról az Istenről, aki ebben a
kaotikus világban igyekszik kalauzolni minket.
Mert itt sokszor „nem a gyorsak győznek a futásban, nem a
hősök a harcban, nem a bölcseknek jut a kenyér, nem az értelmeseknek a
gazdagság és nem a tudósoknak a jóindulat, mert mindezek az időtől és a
körülményektől függnek.” (Prédikátor 9:11) Azok a Miért? kérdések jogosan
törnek ki belőlünk, és sokszor nincs rájuk válasz.
De merítsünk erőt a mai zsoltárból, ami egy olyan Istenről
beszél, aki nem a biztonságos távolból szemléli az eseményeket, hanem jelen van
az életünkben. A mi Istenünk a saját bőrén tapasztalta meg, milyen embernek
lenni. Ne úgy nézz magadra, mint aki a mélyszegénységből próbálja megértetni
magát a felső tízezer egyik tagjával, akinek már az ősei is oda tartoztak.
Bátran és bizalommal fordulhatsz Krisztushoz, aki itt a
földön egy nagyon fiatal anya és egy egyszerű ács fiaként nőtt fel. Aki tudja,
mit jelent a nélkülözés, a megnemértettség, a kirekesztettség, az árulás és a szenvedés.
Akár fizikai, akár lelki értelemben. Ő vezet az úton, ha te is akarod, és teszi
veled egyik lépést a másik után, amikor az orrod hegyéig sem látsz el.
A benne való hit nem tesz sebezhetetlenné. Az Ő oltalma nem
mindig abban mutatkozik meg, hogy elkerülnek a nehézségeket, hanem abban, hogy
a nehézségek között sem maradsz egyedül. Ha kell, veled együtt szenved, átérzi
minden fájdalmadat, és nem hagy magadra ebben az útvesztőben.
A Benne való hit nem azt jelenti, hogy soha nem botlasz meg,
hanem azt, hogy a botlásaid, a rossz döntéseid, kudarcaid között is hozzá
fordulhatsz. Ő szeret, elfogad és a végsőkig kitart melletted. Ilyen az emberré
lett Isten.
