Végy két tojást...
A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.
Timóteushoz írt második levél 3. fejezet 16-17. versek
Az az igazán jó receptes könyv nem csak azt mondja meg, hogy milyennek kell lennie a végeredménynek, hanem abban is segít, hogy hogyan juss el addig. A legtöbben nem sokra mennénk egy olyan könyvvel, amiben csak az elkészült ételek fényképei lennének benne, az alapanyagok listája és a lépésenkénti leírás nélkül. Legfeljebb a nyálunkat csorgatnánk a keksztekercs és a rétes felett, de abból desszert soha nem lenne.
A Biblia nem receptek gyűjteménye, a Jézushoz való hasonlóság pedig nem a hosszas főzés, sütés és önsanyargatás végeredménye. A Szentírás nem úgy kezdődik, ahogy egy recept, hogy "végy két tojást..." A Biblia teljesen más megközelítést használ. Inkább olyan, mint egy történelemkönyv – az emberiség üdvösségének történelemkönyve. Azzal kezdődik, hogy Isten felszólal: "teremtsünk (két) embert", majd hosszas hullámhegyek és hullámvölgyek után azzal folytatódik, hogyan jött a földre ő maga, hogy meghaljon értünk.
Akkor mégis miért hasonlítja Pál apostol egy használati utasításhoz, kézikönyvhöz a Bibliát a Timóteushoz írt második levél ma idézett szakaszában? Azért, mert a történelemkönyv olvasása el kell indítson bennünk valamit. Látva azt, hogy Jézus Krisztus mindent odaadott értünk és hogy önmagát áldozta fel, a bűneinket semmissé téve, el kell indítson bennünk egy folyamatot — a tanítás, feddés, megjobbítás, igazságban való nevelés folyamatát.
A Biblia tehát nem receptes könyv, hanem egy olyan irat, ami arra motivál bennünket, hogy ha Isten képes volt mindenét feladni értünk, akkor ideje ráncba szednünk magunkat... Illetve ráhagyni az életünket, hiszen ő majd tudja, mit kell tenni vele. Nekünk csak hagyni kell őt dolgozni. Hiszen nála jobban senki nem tudja, hogyan érhető el a képen látható végeredmény.
