Te vagy a legjobb választás!
De az Úr ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr?! Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!
A Biblia tele van olyan különleges történetekkel, ahol emberek – olyanok, mint te, vagy én – ellenkeznek, mikor Isten határozottan kijelent számukra valamit. Megtörténik ez Ábrahámmal, az Izráeli néppel úgy általában, és a mai alapigénk esetében Mózessel is.
Isten Mózest küldi az egyiptomi fogságban sínylődő nép kiszabadítására, ám a pátriárka nehezen meggyőzhető, hogy ez a feladat pont neki való. “Nem vagyok én a szavak embere” próbálja meggyőzni a Mindenhatót, amire Isten azt mondja: Hát nem én teremtettelek? A különleges a történetben, hogy még ez sem győzte meg Mózest. Még mindig visszakozott, és kérte Istent, hogy valaki mással helyettesítse, bízzon meg valaki mást, aki jobban el tudja végezni a feladatot, mint ő – így kapta maga mellé Áront, a kinevezés minden előnyével és hátrányával együtt.
Azt gondolom, ebből a rövid történetből három dolgot tanulhatunk, ami bízom benne, hogy a mai nap is segítségedre lesz:
1. A helyzet, amibe kerültél, nem kerülte el Isten figyelmét. Lehet, hogy éppen ő, és lehet, hogy éppen céllal helyezett oda, ahol vagy. Ha ez így van, akkor te vagy a legalkalmasabb arra a feladatra, amit végzel.
2. Ha mégsem így érzed, szabad reklamálni! Isten még senkinek nem rótta fel, hogy értelmes párbeszédet indítottak vele, vagy akár kritikát fogalmaztak meg az irányába. Merd elmondani, hogy neked így nem jó, vagy félsz az előtted álló feladatoktól!
3. Isten nem fogja figyelmen kívül hagyni a megfogalmazott kritikát! Ahogy Mózesnek is segítséget adott, neked is fog támogatást nyújtani. Azt, hogy ez egy saját Áronban, vagy valami másban manifesztálódik-e, majd idővel kiderül.
Mert hát ki alkotott meg téged olyannak, amilyen vagy? Akkor így vagy a legjobb, és ott a helyed, ahova éppen küldött.