A kontextus mindennél fontosabb
A kontextus nagyon fontos. Mondhatjuk, hogy az a legfontosabb.
Vákuumban nem született még szöveg. Amit kimondtak, vagy leírtak valaha, mind összefüggésében (kontextusában) értendő, és érthető meg teljesen.
Vegyünk egy példát!
Mit jelent a következő mondat: “Te mit keresel itt?”
- Jelenthet értetlenkedést – amikor a főnök ok nélkül toppan be az irodába, arcán fizetésemelést sejtető mosollyal.
- Jelenthet haragot – amikor a legutolsó személy, akinek szívünk szerint ajtót nyitnánk megjelenik az ajtónk előtt.
- Jelenthet örömet – amikor rég nem látott barát váratlan helyen elénk toppan.
- Jelenthet önfeledtséget – amikor a gyerek a kedvenc kisautóját játék közben megtalálja az asztal alatt
- Jelenthet bármit… A lényeg a kontextus. Milyen információkhoz jutunk a környező szövegben?
Jézus fent olvasható szavait gyakran idézzük akkor, amikor közös célért munkálkodunk (“ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám”) vagy közösségi összejöveteleken (“ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”) de megfeledkezünk az idézet kontextusáról. Arról, hogy mi történt néhány verssel korábban. A tizenötödiktől például arról beszél Jézus, hogy hogyan rendezzük nézeteltéréseinket. Vélt, vagy valós sérelmeinket.
A huszonegyedik század információs társadalmának egyik nagy rákfenéje, hogy az azonnal elérhető információra azonnali módon és kontroll nélkül reagálhatunk. Valaki posztolt valamit egy közösségi oldalra, amivel nem értek egyet – már írom is a bejegyzést. Egy áhítatban azt olvastam, hogy Isten szexuális irányultságtól függetlenül mindenkit egyformán szeret – (na azt már nem!) jó keresztény módjára már írom is a levelet a kezem ügyébe kerülő fórumra. Mindeközben elfelejtjük, hogy mit tanít Jézus.
A mai szakasz tanulsága ez: a kontextus a legfontosabb, ha meg akarjuk ismerni valaminek az értelmét.
Jézus itt nem arról beszél, hogy ha ketten nagyon akarjuk, és ugyanazt akarjuk, akkor bevonzzuk Isten segítségét. Nem is azt, hogy a szerintem szentnek tartott napi összejövetelen Krisztus is ott van, ha már ketten összegyűltünk.
Jézus itt arról beszél, hogy ha vállalod az arcod, a neved, oda mersz állni az embertársad elé és emberségesen megoldást keresel a nézeteltérésekre – és ebben a törekvésedben a másik oldal is osztozik – akkor az Atya maga fog segíteni a feszültségek feloldásában. Sőt! Már a beszélgetés közben – ha a békülés Jézus nevében történik – ő maga is ott lesz köztetek.
És az ő jelenléte jobb kontextus, mint bármilyen konfliktusgeneráló, vagy -kezelő módszer, amivel ma élni szoktunk.
