Mindig meghallgat
A gyermekeimnek tanítom az imádkozást. Minden evésnél elmondjuk az "Édes Jézus légy vendégünk..." imát. Kisfiam türelmetlenebb, ő már sokszor az elején mondja az áment, de a kislányom általában végigvárja. Mindketten a maguk módján imádkoznak, és őszintén szólva nem hiszem, hogy bármelyikükét elvetné Isten. Szerintem mindkettőt hallja, és mosolyog rajtuk, majd jó étvágyat kíván nekik.
A zsoltárok imádságok, és mint imádság, bizonyos funkciót tölt be. Van hála, van áldás kérő, van bűnbánó... A fenti részlet épp ez utóbbiból van. Ez kicsit más, mint az az ima, amit a gyerekeknek tanítunk.
Képzeljük el a helyzetet! Valaki úgy érzi, hogy Isten elfordult tőle, mert meggyűlölte mindazt, amit tett, sőt mi több, őt magát is. Úgy érzi, hogy Isten teljes mértékben elhatárolódik, nem képes még rá sem nézni a zsoltárosra, Dávidra. Sötétség, kétségbeesés, bánat, csüggedés lesz úrrá rajta, és nem tud szabadulni a rossz érzéseitől sem éjjel, sem nappal.
Isten szerintem meghallgatja az imákat. Hiszek benne, hogy Ő figyel ránk, és hiszek benne, hogy mindig velünk van attól függetlenül, hogy mit tettünk, vagy hogy mit érzünk. Hiszek benne, hogy Isten nem hagy el soha senkit. Hiszek benne, hogy a bűnös mellett áll, még akkor is, amikor az teljesen el akar távolodni Tőle. Hiszek benne, hogy a nevetőkkel együtt nevet, és amikor tenyerembe temetett arccal sírok, Ő velem zokog.
Dávidot nem hagyta el Isten. Nem ment messze tőle, de Dávid ezt épp nem érzi. Ki kell adja magából az érzéseit, és Isten hallja a fájdalmat, elfogadja, és enyhíti.
Isten sosem hagy el. Legyen bármekkora is a bűnöd, Ő ott áll melletted, és várja, hogy engedd hogy átöleljen. Nem vet meg, és nem lök el magától, mert te vagy a szeretett gyermeke. Várja, hogy fájdalmaid, örömeid, életed minden részét megoszd Vele.
Imádkozz! Ne azért, mert kell, hanem azért, mert beszélgetni akarsz Istennel! Ő mindig meghallgat.
