Az Istent szeretők javára
Nemrég, egy gyülekezeti épület előtt megláttam egy valószínűleg teljesen véletlenül ott parkoló (tehát nem a gyülekezethez tartozó) kisteherautót, amin a tulajdonosa telefonszáma és szakmája felett, és egy nap fakította Jézus Krisztusról készült festmény mellett az alábbi, mondat volt olvasható:
“Nem ígérem, hogy könnyű lesz, csak azt, hogy megéri.”
Talán senkit nem ér meglepetésként az, hogy ez az egyébként nagyon népszerű mondat soha nem hagyta el Jézus száját. Sőt, a mai alapigénk sem az ő gondolatait, hanem sokkal inkább Pál apostol értelmezését tükrözi. Szemben azzal a gondolattal, hogy “megéri” kereszténynek, tehát Krisztust követőnek lenni – ami igaz ugyan, de ez a haszon sokkal kevésbé anyagi és azonnali, mint hosszútávú és erkölcsi – Pál inkább arra irányítja a tekintetünket, hogy a sok szenvedésnek is van haszna, hiszen Isten a kezében tartja az életünk minden aspektusát.
Nem sokkal ez előtt a mondat előtt egyébként Pál is ellamentál azon, hogy mennyire rossz a bűn kellős közepén, és az egész világ sóhajtozza várja Jézus visszajövetelét – mi magunk is, akik már ugyan meg vagyunk váltva, de ennek a hasznát még nem élvezzük teljes egészében.
Ahelyett, hogy arról beszélne, hogy aki Istent szereti – és akit Isten szeret – az már itt a földön gazdag, jómódú, elismert, szép és különösen hosszú életű lesz, inkább arról beszél, hogy a fájdalom és a nehézségek nem Isten bosszúját tükrözik, hanem a bűn térnyerését. Viszont mindezek közepette is reménykedhetünk abban, hogy végül erősebben jövünk ki belőle.
