Megfogom a kezed
Emlékszel még milyen volt óvodásként a szüleid kezét fogva sétálni? Emlékszel milyen volt szülőként a gyermekedet kézen fogva kísérni? Ez utóbbira emlékszem, mert a héten is többször megtörtént. Van egy szokásunk a kisfiammal. Amikor hazafele sétálunk az ovitól, a járdán akkor fogja meg a kezem, amikor szeretné, de szaladgálhat szabadon. A zebráknál viszont meg kell állni, és megvárni engem. Érdekes, hogy legtöbbször viszont nem így néz ki a dolog. Nagyon sokszor már mikor kilépünk az ovi ajtaján megfogja a kezem, és egészen hazáig markolja. Kacarászva ugrálunk, és játszunk együtt.
A gyerekek nagyon jól tudják, hogy a szülő vigyáz rájuk. Ha erősebben fogom a kezét, nem azért van, mert mérges vagyok, hanem mert még jobban vigyázok. Egy szülő vigyázni akar a gyermekére, mert szereti.
Ezt szerintem sokszor mondtam már, de Isten egy nagyon jó szülő, és mint olyan, igyekszik vigyázni rád és rám. Amikor erős kézzel megfogja a kezed, nem a korlátozás eszközét, hanem a szeretetteljes védelem eszközét alkalmazza. Nem akarja, hogy bajod essen.
Isten azt üzeni ezzel a szakasszal: Megfogom a kezed, hogy ne rohanj a veszélybe. Megfogom a kezed, mert féltelek. Megfogom a kezed, mert segítek ha elfáradsz. Megfogom a kezed, mert mutatom a jó utat. Megfogom a kezed, mert nem akarom, hogy eltávolodjunk egymástól. Megfogom a kezed, mert szeretlek, és azt akarom, hogy érezd a szeretetem. Megfogom a kezed, mert fontos vagy nekem.
Neked nincs más dolgod, csak figyelj, érezd a keze melegségét!
