Ember-marások
Izráel népe már az ígéret földjének határán volt, de valahogy mindig szembejött egy újabb akadály, egy újabb próba. Ezúttal mérges kígyók lepték el a tábort, és martak, akit értek.
És mi volt Mózes megoldása? Isten utasítására rézből elkészítette a mérges kígyók mását, majd feltűzte egy póznára. Ha bárkit megmar a kígyó, csak tekintsen fel a szoborra, és túléli a marást. És ez így is történt. A kígyók nem tűntek el egy szempillantás alatt, a harapás sem gyógyult meg varázsütésre, de aki felnézett, túlélte.
Ma sincs ez másképp. Csak ma sokkal inkább (akár önhibánkból, akár önhibánkon kívül) ember-marások érnek bennünket. Egy-egy gúnyos szó, egy udvariatlan gesztus, egy veszekedés, egy konfliktus elmérgesedhet, és megfertőzheti egész napunkat, vagy akár egész életünket. És a pusztai kígyókhoz hasonlóan az emberek sem tűnnek el csak úgy, és sok ilyen marás sem gyógyul meg olyan hamar.
De Istennek erre is volt megoldása. A hármas istenség egyik személye felvette az ember alakját, és hagyta magát feltűzni egy póznára. Aki felnéz rá, túléli az ember-marást.
Ha felnézel a kereszten függő Krisztusra, ha látod, hogyan élt ő emberként, hogyan kezelte a más emberek által okozott testi-lelki sebeket, akkor szemlélés által te is átalakulsz. Nem gyógyulnak meg a sebek egy varázsütésre, nem tűnnek el a harapós emberek egy szempillantás alatt, de túléled a találkozást.
Sőt, ha jobban megnézed, a kígyó-jelmez alatt fel-feltűnik annak a másik személynek az istenképűsége.
