A jó és rossz dolgokról, meg a türelem fontosságáról
"Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése. Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek."
Prédikátor könyve 7. fejezet 8. verse
Nagyon leegyszerűsítve az életben vannak jó és rossz dolgok, amiket átélünk. Mindannyian szeretjük az egyiket és alig várjuk, hogy megtörténjenek velünk, míg a másikat elkerülnénk, ha lehetne. A legtöbb esetben azonban ez nem lehetséges. Az élet halad előre, a napokat megállítani nem lehet, bármi legyen is, annak mindig lesz kezdete és vége. Miért gondolhatja azt a bölcs király, Salamon, hogy minden dolognak jobb a vége, mint a kezdete? Hiszen, ha jó dolgok várhatóak, alig várjuk a kezdetüket, türelmetlenek vagyunk és azt szeretnénk, bárcsak sohasem lenne vége. Míg a rossz dolgokat egyáltalán nem várjuk és azt szeretnénk, ha mielőbb véget érnének.
Dávid fia, a Példabeszédek szerzője jól ismerte minden dolog természetét. Tudta, hogy mindkettő hozhat az életünkbe ezt is, azt is. Mert a rossz dolgokból is jöhet jó, ha megtanítanak a számunkra valamit és a jóból is jöhet rossz, ha túlságosan elbizakodottakká tesznek bennünket. A Bibliába mindkettőre van példa. Amikor Babilon királya ránézett fővárosára és büszkén kihúzva magát amiatt, amit elért azt mondta, hogy nem ez a nagy babiloni birodalom, amit én építettem (Dániel 4,27), kevélysége miatt azonnal elérte őt Isten előre megjövendölt ítélete. Míg Jób sok szenvedés után mindenét visszakapta Urától, mert mindvégig hű maradt és megértette, amit meg kellett tanulnia.
Jobb hát belátnunk, hogy valójában a lényeg az, hogy a jó és rossz dolgok végül mit eredményeznek az életünkben. Türelemmel élve napjainkat, Isten akaratát keresve, nyitottságunkat megőrizve, végül minden a javunkra fordul majd. Mert a hívőnek minden javára válik...
