Maradj veszteg!
Valahányszor megbántanak, késztetést érzünk, hogy visszavágjunk. Valaki beszól, méltatlankodik, megsért, mi pedig úgy érezzük, hogy ez a helyzet feljogosít bennünket arra, hogy vissza kézből üssünk vissza. Ilyenkor az ember óhatatlanul olyant szokott mondani, amit később megbán (még akkor is ha teljes mértékig igaza van).
A népet elnyomják, kizsákmányolják, rabszolga sorba taszítják, és persze méltatlankodnak, esetleg lázadoznak is, de rá kell jönniük, hogy Egyiptom erősebb. Mózes ezt látja. Visszatér, és a szenvedés láttán az ő keze is ökölbe szorul, de visszafogja magát, és ahelyett, hogy tetézné a problémát, inkább megfontoltan beszédbe kezd. Nem egy háborgó ember beszédébe, hanem egy higgadt ember beszédéve. Olyanéba, aki a tornádó közepette is úgy áll, mint egy mozdíthatatlan bástya.
"Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!" - szól a parancs. Mózes tudja, hogy a feszült helyzetben az emberi erő kevés, és legjobb esetben is minden maradna ahogy van, de nagyon könnyű rontani a helyzeten. Helyette inkább arra bízza a dolgokat, aki megfelelően képes helyre tenni a dolgokat, és milyen jól tette!
Te mit teszel, ha igazságtalanok veled? Harcolsz? Küzdesz? Ennek is meg van a helye, és a helyes módja. De van amikor Isten azt üzeni, hogy maradj veszteg. Van amikor Isten azt mondja, hogy várj még. Hidd el, hogy én dolgozom a háttérben! Tudom, hogy tele vagy indulattal, és igazad is van, de ha most nekimész a falnak, attól csak az orrod fog vérezni, de a fal ugyanúgy áll majd és nevet rád.
Higgadj le! Maradj veszteg! Bízd Istenre, mert Ő harcol érted! Te csak állj készen!
