Várva vártam az Urat
Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.
Samuel Beckett ír drámaíró legismertebb műve, a Godot-ra várva nem szól semmiről. Pontosabban szólni szól, de éppen az a különlegessége, hogy minden, ami történik benne, teljesen felesleges. A történet szerint két csavargó, Vladimir és Estragon az út szélén, egy fa mellett várják Godot érkezését, aki csak nem akar megérkezni. Bármi is történjék a várakozás ideje alatt, felesleges, hiszen a várt személy – Godot, bárki is legyen az – egészen a második felvonás, tehát a mű végéig csak nem érkezik meg. “Semmi sem történik, senki sem jön, senki sem megy el - borzalmas.” mondja Estragon az első felvonás során.
A drámát sokféleképpen értelmezték 1952-es megjelenése óta. Van, aki úgy véli, az egész egy paródia, és éppen az értelmetlensége adja fanyar, de különleges értékét. Mások szerint a hőn várt Godot nem más, mint Isten (angolul: God) és a két csavargó várakozása a hívő ember hasztalan reménységét mutatja be, ezzel is mutatva a szerző agnoszticizmusát.
Bárhogy is legyen, én szeretem a Godot-ra várvát, mert akarva, akaratlanul – és feltételezem, hogy Beckett forog a sírjában, amikor ezt írom – az üzenete egybecseng a Biblia üzenetével. Dávid a 40. zsoltár sorait ezekkel a szavakkal kezdi:
“Várva vártam az Urat”
Isten nem egyik pillanatról a másikra érkezik az életünkbe, hogy enyhítsen a fájdalmunkon, vagy felkaroljon bennünket. Várni kell rá. Úgy, ahogy a csavargók, mi is napról-napra ott állunk az életünk metaforikus fája mellett, és reméljük, hogy talán ma majd történni fog valami. Aztán másnap újra, és újra egy hét múlva is. És lehet, hogy hosszú ideig nem történik semmi, aztán egyszer csak egy pillanat alatt megtapasztaljuk, ahogy Isten “lehajolt hozzánk”, “kiemelt a pusztulás verméből.”
Ha elkeserednél, jussanak eszedbe a csavargók szavai:
ESTRAGON: Menjünk innen!
VLADIMIR: Hova? Ma éjjel talán már nála alszunk
illatos szalmán, fedél lesz a fejünk fölött, nem korog a
gyomrunk, nem fázunk. Ez ér annyit, hogy még várjunk. Nem?
ESTRAGON: De nem egész éjszaka.
VLADIMIR: Még nappal van.
