Egyetértés az Úrban
"Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel!"
Nincs rosszabb, mint egy elmérgesedett munkahelyi kapcsolat. Vagy várj, de mégis van! Egy elmérgesedett gyülekezeti, vagy családi kapcsolat még annál is rosszabb. Hiszen azokkal haragban lenni, akikkel máskülönben együtt kellene ünnepelned, örülnöd, egymást kellene támogatnotok, maga a pokol. Evódia és Szüntükhé a filippi gyülekezet két tagja pont ebben a helyzetben szenvedett. (4:2) Pál úgy írja le őket, mint akik "együtt küzdöttek" vele az evangéliumért, (4:3) tűzben edzett bajtársak, és mégis, valami nézeteltérés következtében úgy tűnik, testvérekből keserű ellenségekké váltak.
Pál itt következő gondolatait (4:4-5) gyakran idézzük amolyan univerzális jótanácsként, pedig a valóság az, hogy ez a rövid gondolat többet árul el a keresztény konfliktuskezelésről, mint bármi másról. A tanács ("Örüljetek az Úrban mindenkor...") Evódiának, Szüntükhének és valamennyi gyülekezeti és családi konfliktusban élőnek szól: hogyan kezelhetőek az elmérgesedett helyzetek?
Pál azt írja a társainak: nézeteltérések helyett "legyen közt[etek] egyetértés az Úrban!" (4:2) Általában három dolog hiányzik, amikor csorba esik az egyetértésen:
A közös élmények: "Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!" — A kereszténység egy boldog vallás. A hitünk ragasztója nem az önsanyargatás és az áldozathozatal, hanem az öröm. Ez az öröm kell összetartson bennünket: öröm az evangéliumban. Ahelyett, hogy egymásra merednénk haragosan, tekintsünk egy irányba — a bennünket összekötő élmények irányába!
Kölcsönös türelem: "A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt!" — A keresztény ember türelmes ember, hiszen a nevét a valaha élt legtürelmesebb emberről kapta. Krisztusinak lenni azt jelenti, hogy az ember "gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra." (Jakab levele 1:19) És kivel legyen türelmes, ha nem a testvéreivel, családtagjaival?
A közös reménység: "Az Úr közel!" — Ha az angol királynő (Isten nyugosztalja) jönne hozzánk vendégségbe, bizonyára mindent szépen rendbeszednénk, és a nézeteltéréseinket is gyorsan a szőnyeg alá sepernénk, hiszen az előkelő vendég megfelelő fogadtatást érdemel. A reménységünk, hogy Jézus hamarosan visszatér — és ez a közös reménység kell, hogy motiváljon bennünket a kapcsolatok rendezésére is: itt az ideje kibékülni!
