Két tanács egy napra
Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése. Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek.
Prédikátor könyve 7. fejezet 8. verse
A mai igeszakasz két tanáccsal is ellát bennünket.
Az első, szinte teljesen egyértelműnek tűnik. Jobb, amikor valaminek a végére érünk, mint amikor elkezdtük azt. Ha munkáról, feladatról beszélünk, minden további nélkül el tudjuk fogadni. Jóérzés, amikor célba érünk, amikor magunk mögött tudhatjuk az indulás nehézségeit, a tervezés közbeni elakadásokat, vagy a menet közben fellépő ajándékokat. De, ha egy kapcsolatról - barátságról, szerelemről - beszélünk, akkor hamisnak érezzük ezt a gondolatot. Ne érjenek véget azok amelyek boldogságot jelentenek a számunkra. A Biblia szerint azonban a kapcsolatok vége azok kiteljesedését jelenti. Hiszen az örökkévalóság dimenziója magával hozza, hogy ott, ahol "idő többé nem lesz" a kapcsolatok folyamatosan fejlődni fognak addig, amíg tökéletessé nem válnak.
A második tanács izgalmas, hiszen a kevélységet állítja szembe a türelemmel. Ez nagyon ritka, hisz annak, vagyis a gőgnek, az önteltségnek, a büszkeségnek, amivel másoknál különbnek tartom magam, annak ellentéte az alázat és nem a türelem. Persze azzal is szemben áll, több okból is:
- A felsőbbrendűség: A kevély ember úgy érzi, az ő ideje és igényei fontosabbak másokénál. Ha valami nem azonnal vagy nem az ő szája íze szerint történik, azt sértésnek veszi, így elveszíti a türelmét.
- A kontrolligény: A kevélység vágyik az irányításra. Mivel a türelem alapvetően a minden áron való kontroll elengedéséről és a várakozás elfogadásáról szól, a kevély ember feszültté válik, ha nem ő diktálja a tempót.
- Az empátia hiánya: A türelemhez megértés kell mások gyengeségei iránt. A kevély ember viszont nem tolerálja mások hibáit vagy lassúságát, mert azokat saját maga alatti szintnek tekinti. Úgy érzi, gondolja, azok mindenben hátráltatják őt.
Ezért mindenképpen jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek. Fogadjuk hát meg az ige szavait ma is!