Számolj el háromig!

Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik.

Egy régi tanmese szerint a katona fiú egy alkalommal levelet küldött a szüleinek, melybe csak ennyit írt: “Apám, küldj pénzt!” Az apa, elolvasva a szűkszavú üzenetet, magából kikelve, haraggal hívta oda magához feleségét: "Nézd, milyen arcátlanul követelőzik ez a neveletlen! Majd adok én neki, nem kap semmit!” Az anya ekkor kivette kezéből a levelet, elmosolyodott és kérlelő, kedves hangon olvasta fel a leírt három szót: “Nem is azt írta, csak ennyit: Apám, küldj pénzt!”

Hányszor estél bele a hirtelen harag, a bosszankodás csapdájába? Nem az életedben, azt megszámolni úgysem tudnád, elég csak az elmúlt héten, vagy az elmúlt napon! Hányszor érezted azt, hogy a téged ért (vélt, vagy valós) igazságtalanság dühöt vált ki belőled? És hányszor derült ki az idő múltával, hogy a bosszankodás alaptalan volt: előítélet vagy csak egyszerű félreértés volt az egész és feleslegesen háborogtál?

A hirtelen haragból kimondott szavakat, meghozott döntéseket, tetteket nehéz utólag visszavonni. Éppen ezért a bölcs ember higgadtan mérlegel. Nem forrófejű, nem hirtelen haragú.

A prédikátor is azt mondja: számolj el háromig! Ha kell, ötig, tízig is és higgadtan reagálj! Csak az ostoba bosszankodik mindenek előtt!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ez nem az a nap!

Jabéc imája

Egy tánc az esőben