Isten kegyelmében bízni
Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem.
Meddig?
Talán a 13. Zsoltár központi gondolata ez az egyszerű kérdés. "Meddig kell elviselnem az ellenségeim sanyargatását? Meddig kell elviselnem az üldözést? Meddig kell bánkódnom, szenvednem, karanténban sínylődnöm? Meddig?"
Dávid tudja, miről beszél: “Üldözték” gyerekkorában, a testvéreivel valószínűleg nem volt valami jó a viszonya (Sámuel első könyve 17:28) – főleg, hogy annak idején Sámuel a bátyjai szeme láttára kente fel királynak (Sámuel első könyve 16:13 — hasonló helyzetben én is irigy lennék). Aztán az éppen aktuális király, Saul is üldözte, amikor tudomására jutott, hogy Dávid népszerűbb az országban, mint ő maga. (Sámuel első könyve 19-26) Később pedig a saját gyermeke üldözte, amikor úgy gondolta, ő volna a jogos uralkodó (Sámuel második könyve 15-18). Ha valaki, ő igazán feltehette a kérdést, hogy “meddig?”
Ha 2020-nak mottót kellene adni, az is talán ugyanez lenne: “Meddig?” Januárban tűzvész Ausztráliában, februárban koronavírus Olaszországban, márciusban karantén Magyarországon, április éppen csak elkezdődött, de már rettegünk, hogy mi lesz a legújabb csavar a történetben. Meddig kell még tűrnünk?
A megoldás? Dávid tudja:
Néha az e-mailjeimet, főleg a hivatalosakat azzal szoktam zárni, hogy “előre is köszönöm a segítséget”. Valakitől azt hallottam egyszer, hogy ő nem szeret ilyen leveleket kapni, mert úgy érzi, hogy ezzel az utóirattal mintha kényszerítenék a segítségre. Én mindig máshogy gondoltam, szerintem a bizalom egy izgalmas megnyilvánulása ez: megköszönni valamit, amit a másik még nem tett meg: ez az igazi bizalom.
Az ember könnyen belesüpped az életének “mocsarába”, a bizonytalanságba, a félelembe. Ilyenkor nem vesszük észre azt, hogy mi is zajlik körülöttünk, mik azok a dolgok, amiért hálát adhatnánk, amiért hálát kell adnunk. “Karanténba” zárva, a négy fal között nehéz bárminek is örülni. Pedig az imáink végén kimondott “ámen” gyakorlatilag annyi, mint az én e-mailjeim végén lévő utóirat: “előre köszönöm”. Előre megköszönöm Istennek, hogy "amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. ... kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” (János evangéliuma 16:24) Bízni benne a négy fal között, bízni benne, mikor még nem látszik a vesztegzár vége, az az igazi bizalom.
Amikor nem bízhatunk gyógyszerben, (mert még nincs) nem bízhatunk kormányban, (mert tehetetlen) nem bízhatunk szerencsében, (mert azzal eddig se kerültünk előrébb) nem bízhatunk önmagunkban, (érthető okokból) akkor kiben bízhatunk?
Dávid így válaszol:
“…én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett (tesz és fog tenni) velem.”
Te hogy válaszolsz? Kiben bízol?
