Túlnyomás
Amikor valami feszít bennünket, akkor sokat segít, ha beszélhetünk róla. Megvan ennek is a veszélye, de az biztos, hogy ha magunkba zárkózunk, és úgy emésztenek a gondok, akkor előbb vagy utóbb belebetegszünk. Fontos tehát, hogy megfogalmazzuk, kimondjuk, hogy mi bánt bennünket. Olyan ez, mint amikor a gőzgépből kiengedik a túlnyomást, nehogy felrobbanjon a gép. Persze nem mindegy, hogy felfelé csap ki a gőz vagy oldalt, égési sebeket okozva a gép körül állóknak. De mi történik akkor, amikor túl sok gőzt engednek ki, vagy a keletkező gőz folyamatosan távozik? Ekkor a gép nem lesz képes hasznos munkára.
Miután kiöntöttük szívünket Istennek, tudunk-e csendben várni? Tudunk-e Benne bízni, és csak azt tenni, amire Ő hív minket? Vagy ezt a feszültséget sem viseljük el, és elkezdünk kapkodni, izgulni vagy dühöngeni és emberi megoldásokat keresni, s kipróbálni? Hatalmas erő van abban, amikor rá tudjuk bízni életünk nehézségeit Istenre és bizalommal tudjuk követni vezetését. Akkor is, amikor várakozásra és türelemre int bennünket.
Te hogy vagy ezzel? Ki tudod engedni a felesleges gőzt? Építő módon teszed ezt? Előfordul, hogy nem bírod a csendben, bizalommal való várakozást? Tudod követni Isten vezetését akkor is, ha cselekvésre hív, és akkor is, ha türelmes tétlenségre?
Legyen áldott a napod!
