Jézus békessége
Mikor
idén tavasszal, feleségemmel Máltán jártunk, többször felidéztük Pál apostol kalandos
oda jutásának történetét. Ahogy Lukács írja, egy akkora tengeri vihar tört
rájuk, hogy több napig nem látták sem a napot, sem a csillagokat, tehetetlenül
hánykolódtak a tajtékzó hullámok között, a matrózok kétségbeesetten dobálták ki
a felszerelést és a rakományt, csakhogy a hajót megmentsék, de a helyzet
egyáltalán nem javult. Ahogy olvassuk; „a
rémséges vihar folyton dühöngött, odalett már minden reményünk, hogy
megmenekülünk.” (Apcsel.27:20)
Az
apostol azonban nem esett pánikba. Sőt a többieket bátorította „legyen lelketek
bizakodó, mert senki sem fog elveszni közületek.” (Apcsel.27:22), aztán további
két hét vergődés után, megismételte „Egyikteknek sem vész el egy haja szála sem”
(34.vers), majd leült, megtörte a kenyeret és békésen megvacsorázott előttük.
A
nagy kérdés: Mi volt Pál titka? Hogyan tudott ilyen körülmények között is
higgadt és nyugodt maradni?
Talán
ilyen volt a habitusa, az alaptermészete? Esetleg Lukács az orvos valami jó
nyugtatót írt fel neki? Vagy a tanulmányai során elsajátította a szorongás leküzdésének
különleges módszereit, pozitív gondolkodás, kognitív terápia, stb.?
Netán
annyira magabiztos volt, hogy ő mindent meg tud csinálni, neki minden sikerül
és nem számolt semmiféle kudarccal, veszteséggel? Vagy épp ellenkezőleg, azért
volt nyugodt, mert feladta, nem érdekelte, hogy mi történik, most már minden
mindegy?
Pál
titka valami egészen más volt: rendelkezett Jézus békességével. Ez pedig nem
más, mint egy naponkénti élő, bensőséges kapcsolat a Megváltóval. Ezért írja
fiatal munkatársának: „Tudom kinek hittem” (2Tim.1:17).
Amikor
ma hasonló körülményekkel kell megküzdened. Amikor összecsapnak a te fejed
felett, vagy a lelkedben is a hullámok, akkor tudd, hogy Jézus neked is az Ő
békességét, az Ő szeretetét, az Ő közelségét kínálja fel, akitől semmi sem
szakíthat el. (Róm.8:38-39).
