Az első

„Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónja előtt vannak, és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme, aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, aki országa népévé tett minket, papokká Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”

A jelenések könyve 1:4-6

A békesség abban a pillanatban megszűnt, hogy beleharaptak a gyümölcsbe, és a mindentudás helyett megérkezett a szégyen, a rejtőzködés, a harag, a csalódottság, az ellenségeskedés, az egyenlőtlenség. Egy összetört világ a tökéletes helyébe.

De ugyanebben a pillanatban megjelent a kegyelem is: nem haltak meg, legalábbis nem szűntek meg létezni, és kaptak egy új esélyt. Nehezített terepen, fájdalmas keretek és körülmények között, de esélyt, hogy rossz döntésük után mégis megismerhessék Istent, aki mindennek ellenére szereti az ember. Esélyt, hogy ne legyen magától értetődő a rossz, hogy ők maguk hozhassák meg a döntéseket.

Isten megígérte nekik, hogy egy nap eljön az asszony utóda, és helyreállítja ezt a megtörtséget, elszenvedi a bűn büntetését, és lefizeti a kegyelem és béke árát. Évezredeken át várták, szülők adták át gyermekeiknek a reményt és a hitet, hogy lesz megváltás, lesz kiút ebből a sártengerből, mert van kegyelem. Mert jó az Isten.

Ahogy az első gyertya lángja fellobban a koszorún, emlékezz az előttünk élők várakozására, és arra, Isten állta a szavát! Ő maga jött el közénk, mint újszülött csecsemő, mert az nem lehet, hogy gyermekeit örökre elveszítse.

Kegyelem és békesség neked, Kedves Olvasó! Hisz van bocsánat, van újrakezdés, van megváltás. Van Valaki, aki átvette az egész pakkot, és lefizette helyettünk az árat, és az Ő győzelme a miénk is. Van békesség ebben a forrongó világban a fizikai-lelki-érzelmi bizonytalanság közepette, mert velünk az Isten.