MOST!
Volt már olyan érzésed, hogy éppen MOST egy ünnepélyes és
várva várt pillanat érkezett el?
Jól emlékszem arra, hogy milyen érzés volt az, amikor az
első fiunkat vártuk, és egy éjszakai ébredés után azt mondta a feleségem, hogy:
„Itt az idő, induljunk” (a szülészetre)! Ez a MOST egy nagyon különös,
ünnepélyes érzés volt. És három óra múlva megszületett. Ehhez hasonló, csak
jóval enyhébb „most” érzéssel járó élmények voltak, amikor eljött az életében
az első óvodai, aztán iskolai nap.
Gyermekeink születéséhez hasonlóan nagy MOST élményt
éreztem, amikor a menyasszonyommal megjelentünk az anyakönyvvezető előtt, és
amikor egy álmokban és egyéb módon Isten által előre jelzett esemény
bekövetkezett. Talán mindenkinek vannak ilyen élményei.
Simeon, az idős pap is egy ilyen MOST élményt élt át, amikor
a fent olvasott szavakat mondta. Talán a lehetséges legnagyobb ilyen élményt:
karjaiban tarthatta a Megváltót! Micsoda kiváltság! Mégis, ez a „Most bocsátod
el Uram, szolgádat, beszéded szerint” nem Jézusról szól (mint az
Úr szolgájáról, aki most született meg), hanem saját magáról. A 26-dik versben
arról olvasunk, hogy Isten megmondta neki, hogy nem fog meghalni, amíg meg nem látja
az Úr Krisztusát. Most pedig meglátta...
Mi hogy örülnénk a saját halálhírünknek? Simeon örömmel
fogadta. Nem azért volt hálás, mert meg fog halni, hanem azért, mert látta a
megszületett Szabadítót, és ez azt jelentette számára, hogy a világ sorsa jó
kezekben van, Isten cselekszik az emberért. Sőt, ő maga is találkozott a
megszületett Krisztussal. Ezért volt a szívében ilyen békesség.
A földi életünk vége is hasonlóan ünnepélyes pillanat, mint
a születésünk, a házasságkötésünk, a gyermekeink születése, vagy a Krisztussal
való találkozásunk. Egy igazi, nagybetűs MOST pillanat! Simeon, aki örömmel
köszöntötte a megszületett Megváltót, békességgel fogadta saját elmúlásának
hírét. Ez a MOST pillanat egyszer mindannyiunk életében elérkezik, kivéve, ha élni fogunk Jézus visszatérésekor. A mi
békességünk (a mindennapi is, de különösen a távozásunkkal kapcsolatos) attól
függ, hogy találkoztunk-e Krisztussal, hogy örömmel üdvözöltük-e őt, s hogy
életünk szereplőjévé vált-e.
Most az adventi időszak előtt állunk. Kiváló lehetőség, hogy
elgondolkozzunk az élet igazán fontos kérdésein, és találkozzunk a megszületett Megváltóval!
