Termodinamika

A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

A termodinamika második főtétele kimondja, hogy egy zárt (izolált) rendszerben az állapotváltozások önmaguktól csak abba az irányba lehetségesek, amelyben a rendszer entrópiája nem csökken, és végső soron eléri a maximumát, amikor a rendszer egyensúlyba kerül. Más szóval, a spontán folyamatok tendálnak a rendezetlenség növelése felé, vagyis a hő a hidegebb testből nem tud magától a melegebb felé áramlani, csak külső munkavégzéssel.

Az egyik kedves ismerősöm ezt úgy fogalmazta meg, hogy magyarán magától minden egyre rosszabb lesz.

Így van ez a békével is. Ha nem teszünk semmit, akkor hiába várjuk, sosem fog eljönni. Sőt! Ha Isten nem tett volna semmit, esélyünk nem lenne a békesség gondolatára sem.

Ha Isten a bűneset után magunkra hagyott volna minket, soha nem tapasztalhattuk volna meg, milyen érzés a béke. De Ő tett azért, hogy átélhessük ezt. Tett azért, hogy vágy ébredjen a szívünkben iránta. Hogy megbékéljünk vele, a másik emberrel és önmagunkkal. A saját vére volt ennek az ára, a saját élete.

Ma reggel arra hív minket, hogy engedjük Őt közel magunkhoz. Engedjük, hogy szeretete feloldozást, békét, harmóniát hozzon az életünkbe, és sarkalljon minket a jóra, az emberséges életre. Mert magától minden csak egyre rosszabb lesz. De ma még tehetünk valamit a békéért Isten oldalán.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy tánc az esőben

Ez nem az a nap!

Mint a villámlás