A békesség szavai
Akik rendszeresen olvassák a Bibliát, és megfigyelték az
Ószövetségben a választott nép történelmének megörökített mozzanatait, és a
prófétákon keresztül hozzájuk szóló isteni üzeneteket, azok észrevehettek egy
érdekes jelenséget. Isten sokszor küldött figyelmeztetést azokban az
időszakokban, amikor a nép figyelmen kívül hagyta tanácsait és parancsait,
és kizsákmányolták a kiszolgáltatottakat, illetve Isten helyett a bálványokhoz
fordultak. Ezek a feddő üzenetek általában arról szóltak, hogy mivel a maguk
útját akarják járni, Isten sem erőlteti rájuk áldásait és védelmét, és ezért
számíthatnak rá, hogy az ő országukban is lesz szárazság, járványok, háborúk, jönnek
a megszállók, és így tovább, amik máshol is történnek a dolgok természetes
rendje szerint.
Ami azonban érdekes, hogy a figyelmeztető üzenetek után a
próféták szavaiban, írásaiban idővel mindig megjelenik Isten változatlan szeretetének
üzenete, és a helyreállítás, a békesség ígérete. A fenti zsoltárvers alapján Isten
ezt (többek közt) azért teszi, azért „hirdet békességet népének, híveinek, hogy ne legyenek
újra oktalanok”. A bátorítással, az ígéretekkel, a bűnös nép megváltozásának,
megtérésének előre vetítésével próbálja elkerülni azt, hogy újra ugyanazokat a
hibákat, bűnöket kövessék el, amik miatt a rossz dolgok megtörténtek velük. Egy
pozitív képet mutat nekik magukról, hogy segítsen olyanná válni.
Ez egy olyan hozzáállás, amit mi is megtanulhatnánk tőle! Igaz,
hogy nem mindig működött a történelem során – ez attól függött, hogy a
címzettek hallgattak-e rá vagy sem, – Istenünk mégis így dolgozik, mert tudja,
hogy jobbá szidni senkit nem lehet, csak jobbá szeretni. Hogyan szoktunk
mi viszonyulni a körülöttünk élő, (szerintünk) problémás emberekhez? Hogyan beszélünk velük?
Mit üzennek nekik a cselekedeteink? Segítenek-e jobbá válni, vagy a mi
elvárásainkat közvetítik? Ha lelki emberek vagyunk, Isten gyermekei, akkor
cselekedjünk úgy, ahogy tőle látjuk!
