Békében, félve az Urat
Szeretnél
olyan helyen élni, ahol nincs és az emberi történelem során soha nem is volt
háború? Ahol nincs hadsereg, ahol nincs fegyver? Ahol még rendőrre sincs
szükség, mert nem bántja senki a másikat, ahol nincsenek tolvajok, nincs bűnözés?
Ahol békében megférnek egymás mellett az emberek?
Képzeld,
létezik egy ilyen hely a földön, mégpedig egy egész kontinens; az Antarktisz.
Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezt a földrészt azért sem
foglalta el még senki, mert egyrészt csak a XIX. században fedezték fel, másrészt,
mert területének 98%-át örök jég borítja.
Illetve,
van egy 1959-ben megkötött és 58 ország, köztük Magyarország által is ratifikált
nemzetközi egyezmény, amely elvileg 2048-ig szavatolja, hogy „az Antarktiszt csak békés célokra lehet használni; Tilos
katonai támaszpontok és erődítmények létesítése, hadgyakorlatok tartása,
bármilyen fegyverkísérlet; az Antarktisszal kapcsolatban területi igény nem
jelenthető be, nem eszközölhető”. (forrás: arcanum.com, Antarktisz szerződés)
Ám, ha ide tesszük az aktuális
geopolitikai helyzetet és a globális felmelegedés problémáját, látható, hogy
mily törékeny és negédes ez az ember által kreált ’Béke-paradicsom’.
Ezért
is megnyugtató arról olvasni ma reggel, hogy ami nekünk nem megy, azt az Isten oldja
meg. Az igazi békét Ő adja, Ő teremti meg. És Ő nemcsak a külső konfliktusokat
fogja megszüntetni, hanem azt is, mikor saját önzésünkkel, hibáinkkal,
bűneinkkel, az elmúlással, a meghalással, az érzéseink és a szívünk állandó
háborgásával küzdünk.
S
mikor arról olvasunk, hogy „békés lesz a te időd”, ez emlékeztessen minket arra
az Istennel kötött örök időkre szóló békeszerződésre, melyet Jézus a saját
vérével írt alá, mikor itt járt és azt mondta: „Békességet hagyok néktek; az én
békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek,
amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján.
14:27)
