Leterhelten is békességben
Nem nagyon tudom elképzelni mekkora lehet az a fáradtság, amikor valaki viharban, egy hullámoktól bukdácsoló, süllyedő hajóban olyan mélyen alszik, hogy úgy kell felébreszteni (vö. Márk 4.37-38). Ugyanakkor milyen mély lelki békességről is tanúskodik ez a helyzet! Hányszor fordul elő, hogy nyomaszt valami és a kényelmes ágyban, a csendes, nyugodt körülmények között, sem tudok éjjel aludni… Emberek vagyunk, tehát elfáradunk. Ha elfáradunk, akkor sokkal kiszolgáltatottabbak, érzékenyebbek vagyunk, könnyebben elragadnak az érzelmek, többet hibázunk... Azt gondolom, hogy fáradtságomban időnként elviselhetetlen vagyok…
Jézus ismerte mind a testi, mind a lelki fáradtságot (vö. János 4.6, Máté 17.17). Volt azonban egy titka, aminek köszönhetően a fáradtság sem okozta bukását. Nem vált nyűgössé vagy elviselhetetlenné. Atyjával való kapcsolatában találjuk meg győzelmének a titkát. Ezt mondta: „...én az Atya által élek” (János 6.57). Hozzá ment minden helyzetben, segítségül hívta őt, azonosult akaratával, rá támaszkodott. Isten pedig megtartotta őt hatalmas módon. Jézus ezt a titkot szeretné megosztani velünk felhívásával. Mindannyian elfáradunk, ezért mindenkit hív, és mindnyájunkhoz szól az ígérete: „megnyugvást adok nektek”. Azt kéri, hogy úgy szánjuk oda magunkat az engedelmességre, amint ő odaszánta magát Atyja akaratának követésére. „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van.” Zsoltár 40.9 Ez volt életének vezérelve, ennek a gondolkodásnak, viszonyulásnak jelképe a járom, aminek segítségével egykor az igába fogott állatok húzták a terhet. Jézus azt kéri, hogy kövessük őt úgy, amint ő követte földi élete során mennyei Atyját. Kéri, hogy mindent, ami bennünket ér szelíden és alázattal fogadjunk el Tőle, mint olyat, aminek része van az ő tervében, s javunkra szolgál.
Tedd próbára ígéretét, s tapasztalni fogod teljesedését: békességre találsz szívedben! Jelenlétében teljes a béke!
