Kíméld a szívedet!
1Sámuel 25:6
Pörgős, gyorsan változó, információk tömkelegével elborító,
sok lehetőséget kínáló, és sok feladatot és kötelességet ránk terhelő
világunkban ritka kincs a békesség. Áldott emberek vagyunk, ha olyan szakon tanulunk,
vagy olyan munkát végzünk, amit szeretünk, ha a szabadidőnket olyan dolgokkal
tölthetjük el, amik érdekelnek, ha olyan emberek vesznek körül, akikkel jó a
kapcsolatunk. De még ha így is van, a minket, a környezetünkből mindenfelől erő
sok inger terheli, stresszeli az agyunkat. Sokan gyakrabban vagyunk feszültek,
mint nyugodtak. A sok feszültség aztán különböző testi tünetekben nyilvánul
meg, például - mivel a szív világnapja van, ezt emelem ki a többi közül -
különböző szív és keringési betegségek formájában.
Valahogy hasonlóan lehetett ez Dávid király korában is, a mi
Szent Istvánunk előtt kétezer évvel. Biztosan nem véletlen, hogy a zsidók
között a „Békesség!” – „Shalom” - köszöntés általános volt. Dávid egy olyan
embert köszöntött a háromszoros „békesség” köszönéssel, akinek korábban sok
szívességet tett, és most szívességet kért volna. S amit neki kívánt, az olyan,
aminek mi is örülnénk, ha mindig meglenne: békesség nekünk, családunknak és
mindenünknek, amink van, amit Istentől kaptunk, amiért dolgoztunk. Mert ez a
békesség az Ószövetség nyelvében nyugalmat, jólétet, egészséget, harmóniát és biztonságot jelent,
teljes összhangot Isten tervével.
Ez az, amiben ősszüleink az Édenben éltek, amit Isten
tervezett a számunkra. Bizonyára azért is vágyunk rá annyira. És ez az, amit
Krisztussal újra ajándékba kaphatunk minden nap. Most a vele való kapcsolatból
fakadhat ez a békesség. Ha lelassítunk, és időt töltünk vele, az általa
alkotott természetben, szeretteink, barátaink körében, akkor enyhül a pörgős
mindennapok terhe, és békesség költözik a szívünkbe. Ez a legegyszerűbb recept,
ha kímélni akarod a szívedet.
