A béke emberei Isten gyermekei
Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.
Béke… Emlékszem, hogy gyermekkoromban, harmincegynéhány
évvel a világháború után, az atomfegyverkezés, a hidegháború éveiben milyen
nagy dolognak tekintettük! Most újra ugyanott tartunk, és a szomszédunkban már több
mint másfél éve nem is hideg, ezért újra érezzük, hogy milyen törékeny, milyen
értékes valami a béke.
De azt hiszem, nem kell a határon sem átmenni, egy kis
háborúságért… Elég csak a politikára, gazdasági szereplőkre, vagy a celebek
sokakat érdeklő mindennapjaira gondolni. De a hétköznapi emberek közül is sokan
békétlenek a körülményeik miatt, a családon belüli, munkahelyi viszonyok miatt;
és vannak sokan olyanok is, akik magukkal sem tudnak kijönni a külsőjük vagy
bizonyos adottságaik, képességeik – vagy azok hiánya – miatt, s ezért nincs
belső békességük.
Vannak olyanok, akik kihasználják vagy szítják a
békétlenséget, és vannak, akik imádkoznak és dolgoznak a békességért. Jézus azt
mondja, hogy ezek az emberek Isten gyermekei.
Ha az emberek közötti megértést, elfogadást és megbékélést
értékeled, és ezért teszel, amikor konfliktusokat, megvetést, lenézést vagy
előítéleteket tapasztalsz; ha véded azt, akit egyakarattal bántanak,
kibeszélnek vagy szidnak, amikor te is hallod; ha nem adod tovább a pletykákat,
inkább csendesíted azokat; ha segítesz embereknek, hogy el tudják fogadni nem tökéletes önmagukat, akkor úgy teszel, ahogyan Jézus is tett. Akkor Isten
a gyermekének nevez. Akkor boldog vagy.
Légy boldog szeptember tizenötödikén, tizenhatodikán,
tizenhetedikén, és ha három nap alatt megtetszett, akkor életed hátralévő
idejében is. Sok ilyen emberre van ám szükség!