Egy régi (tér)kép
"Tövisek és kelepcék vannak a görbe úton: aki vigyáz magára, messze elkerüli azokat."
Emlékszem, gyerekkoromban volt egy könyvünk, amibe a szerkesztője keresztény tematikájú képeket gyűjtött össze. Régi könyv volt, többnyire fekete-fehér rajzok és grafikák voltak benne, de gyerekként lenyűgöztek a néhol humoros, néhol komoly hangvételű képek. Akkor még nem tudtam, mi volt a képek célja, (ma már tudom, hogy evangélizációs illusztrációknak használták őket, még valamikor a hatvanas-hetvenes években) csak azt tudtam, hogy izgalmasak.
Az egyik képet különösen sokat nézegettem, és bár a könyv nagy része a feledésem homályába merült már, ez a grafika még valamennyire felsejlik. Egyik oldalon egy széles, sima út vezet a szakadék felé. Az úton mindenféle "bűnösnek" titulált ember flangál, ki erre, ki arra. Egyik-másik még talán le is ül, nem siet sehova. Az emberek mellett feliratok: "részeges", "tolvaj", "hazug"... Úgy tűnik, ezen a sztrádán könnyű korzózni. Vonzza is a nagy tömegeket, akik lehet, hogy a célt nem is látják, csak élvezik az utazást.
A másik oldalon egy keskeny, kevéssé cicomázott ösvény. Hegyre fel vezető lépcső, az úton talán még templomok is vannak. Itt mennek az "igazak", bármit is jelentsen. "Alázatos", "kedves", "segítőkész"... Mintha egyenesen A Zarándok Útjából szalajtották volna őket. Az út vége vonzóbb, mint a széles, de görbe úté. Egyenesen a Mennybe vezet.
Lehet, hogy a kép egyáltalán nem így nézett ki, lehet, hogy ez a könyv se létezett. Lehet, hogy a valóságbanb ez a két út sem így néz ki, de ami igaz, az igaz marad örökre: aki vigyáz magára, az igyekszik a keskeny, de egyenes utat választani. Ez az út vezet Istenhez, ez az egyetlen, amit érdemes követni.
