A Te kezed
„Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!”
Zsoltárok könyve 73:25-26
“Mami, Mami! Keze!” - mondod elalvás előtt, és amikor éjszaka megébredsz, mert rosszat álmodtál, vagy fáj a hasad, vagy fúj kint a viharos szél. Megfogod a felkaromat, matatsz rajta rövidebb vagy hosszabb ideig, és ez megnyugtat, segít, hogy ismét elaludj. És vannak olyan nagyon nyugtalan éjszakák, amikor szinte el sem engeded. Ragaszkodsz hozzám, és sokszor senki más nem elegendő, hogy megvígasztaljon, veled legyen, játszon veled, elaltasson, csak én.
Már vonz az óvoda játszótere, a sok gyerek, de amikor megtudtad, hogy ott nélkülem kell eltöltened a nap meghatározó részét, rögtön rávágtad, hogy nem akarsz óvodába menni.
Fura érzés ennyire a világot jelenteni valaki számára. Hatalmas felelősség. És minden vágyam, hogy jól éljek ezzel. És szeretném tőled megtanulni ezt a ragaszkodást. Hogy valaki ennyire egyetlen számodra a világon.
Akarom ezt a ragaszkodást. Akarom, hogy egyetlen Istenem legyen, hogy Isten legyen az egyetlen. Az egyetlen Vezető, aki irányítja az életemet, az egyetlen Út, amit követek a végsőkig, az egyetlen Kéz, amit megragadok, és nem engedem el.
Akarom, hogy úgy fájjon nekem a tőle való távolság, ahogy neked fáj, amikor nem lehetsz mellettem. Akarom, hogy Ő jelentse nekem a biztonságot, az életet, és kéz a kézben járjunk együtt mindenhova, ahogyan te és én tesszük nap mint nap.
Akarom, hogy Ő legyen a minden számomra. Örökkön örökké.
