Jézus keresztsége
Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.
Jézus keresztsége nem (csak) a keresztségről szólt.
Ahány egyház, annyiféle elképzelés van arról, hogy hogyan, mikor — illetve kinek a döntése alapján — kell megkeresztelkedni (bemerítkezni, vagy megkeresztelni valakit). Akik úgy gondolják, hogy a keresztény ember bemerítkezés által kell, hogy szövetséget kössön Istennel, azok viszont nagy valószínűséggel mind erre az igére mutatnak bizonyítékként. A logika megkérdőjelezhetetlen; de ha csak ennyit értünk meg a leírtakból, a lényeget elveszítjük szem elől!
Jézus születésekor az angyal azt az utasítást adta Józsefnek és Máriának, hogy gyermeküket nevezzék Jézusnak. Ma a spanyol ajkú világban népszerű a Jesús név, kétezer évvel ezelőtt a zsidók között volt az. Mert a név jelentése ("az Úr a szabadító") bizonyára sokak életében mély jelentést hordozott. A meddő szülők gyermeket nyernek, a betegségből felépülnek, a nehézségből kihúzza őket. Isten a szabadító, és ennek a gyermek nevében örök időre emlékoszlopot állítanak.
Ugyanez a név ugyanakkor sokkal régebbre nyúl vissza: ez az ószövetségi Józsué nevének alapja is, és mily meglepő, az ő története szintén kapcsolódik a Jordán folyóhoz. Akkor, kb. 1400 évvel Jézus születése előtt Isten (újra) száraz lábbal vezette át a népet a víztömegen, miután a szövetség ládáját hordó papok beleléptek a folyóba (Józsué könyve 3:14-17) most azonban maga a szövetség megkötője lép a vízbe, a főpap, a király, a velünk lévő Isten, és a folyó nem áll meg, hanem az Isten merül alá benne. Józsuénál az út a vízen keresztül vezetett az ígéret földjére éppen úgy, ahogyan Jézusnál is (Márk evangéliuma 16:16), de most nem lehet a biztonságra játszani. Ha Jézus változást akar, akkor bizony be kell piszkolni a kezét — illetve vizezni a haját.
És ebben a pillanatban, amikor a múlt megelevenedik, és Izrael népe meglátja az Utat a Jordán vizében (János evangéliuma 14:6) megjelenik az Atya és a Szentlélek, mind igazolva Jézus megváltói voltát. Az ő keresztsége nem (csak) a keresztségről szólt, mert a kereszténység nem jó tanács, hanem jó hír. Több történt akkor, mint csupán gyakorlati útmutatás. Megnyílt a folyó, és Jézus utat tört neked és nekem, amin az ígéret földjére menetelhetünk.
