Remény
Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. Jelenések 21:3-4 Közel 14 év. Ennyi kellett, hogy megéljem a teljes skálát. Először szakadjon majd’ szét a szívem. Aztán beletemetkezzek a munkába és a szőnyeg alá söpörjem azt, ami történt, rohanjak fejjel a falnak, és végre kérjek segítséget. Feltegyem a miérteket akkor is, ha nincs rájuk válasz. Kikiabáljam magamból a magányban, hogy ez nem fair. Ennyi kellett, hogy fájjon, hogy először félve nyúljak csak a történethez, aztán leássak a mélyére. Hogy végre haragudjak, dühös legyek, hogy rácsapjam az ajtót, aztán egy idő után megnézzem az érem másik oldalát, és elkezdjem megérteni őt. Közel 14 év kellett ahhoz, hogy dolgozzak magamban az elmékével, a rám hagyott csomaggal, és megbékél...