Jézus az út az igazság és az élet

„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”

(János evangéliuma 14. fejezet 6. vers)

A labirintusok és az útvesztők rejtélye - piramisok, Minósz király mitologikus labirintusa, középkori katedrálisok padlózata, az északi népek pázsit-, vagy sövénylabirintusai, a modern számítógépes játékok útvesztője - életkortól és kultúrától függetlenül ősidők óta foglalkoztatja az embert.  

Ide-oda tekergő útvonal, titkos átjárók, nehézségekkel és veszélyekkel teli folyosók, zsákutcák, önmagukba visszatérő ösvények, és csak egyetlen célhoz vezető út.

Igen, az útvesztő maga az életünk és sokszor a hitünk szimbóluma. Amikor ebben a keszekusza életben bénultan bolyongunk, amikor megoldhatatlan problémák ejtenek foglyul, amikor rendre ugyanabba a csapdába esünk bele, amikor mindenütt csak fal van és nincs kiút.

Bizony, Isten és közénk az Ördög hatalmas labirintust épített, utak szövevényes hálózatát, utakat, melyek jónak látszanak, de a végük a halálra visz, utakat, melyek szélesek, tágas kapukkal, melyen sokan járnak ugyan, de a végük a pusztulás.

Ám, Jézus arról biztosít, hogy bármilyen bonyolult útvesztőnek tűnik is az életünk, az egyetlen helyes, az egyetlen igazi, az egyetlen életre vivő út, az Ő személye, Ő maga mindig rendelkezésre áll.

S hogy Ő, mint élő és életre vivő út miként található meg?

„aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” (Luk.11:10)