Az Úr útjai
“Két pont között a legrövidebb út az egyenes” ismerjük az alapvető geometriai tanulmányaink fő ökölszabályát. “Toronyiránt” tartunk, ha nem akarunk célt téveszteni, de mindig akad az a barát, aki “tud egy rövidebb utat”. Az élet minden területén igaz az, ami a navigációban is egyértelmű: A szerpentinen könnyű haladni, de hosszabb, mintha egyenesen nekivágnánk a hegynek.
Egy alkalommal értekezletre siettem, és a GPS segítségével meg is határoztam a legjobb útvonalat, amin eljutok a helyszínhez. Ma viszont a GPS még édesapáinknál is okosabb, pontosan tudja, merre kell, szabad, vagy lehet menni – ennek ellenére én sokszor “tudok egy rövidebb utat” és meg is járom a nagy bölcsességemmel. Ekkor is így történt, hiszen a GPS szerint a legjobb út körül-belül negyven kilométernyi kerülőt jelentett a két szomszédos település között, noha szemmel láthatóan csak nagyjából öt kilométernyi távolságra voltak egymástól. Mit nekem térkép, nekivágtam keresztbe az öt kilométernek.
Először aszfalt, majd beton úton haladtam. Ezt kis idő után felváltotta a murva, és még három kilométer távolságra voltam a célomtól, amikor a szűk erdei földútból “behajtás csak erdészet részére” táblába botlottam. A két település valóban csak néhány kilométernyire volt egymástól, de a távolság felénél utamat állta a hegy csúcsa, amit a GPS javaslatára meg kellett volna kerülnöm.
Hóseás azzal a javaslattal zárja a könyvét, hogy az isteni tanács, mint egy jó GPS mindig a legjobb – nem feltétlen a legkönnyebb, de mindig a legjobb! – utat mutatja a számunkra. A bölcs nem keres “rövidebb utat” hanem belátja, hogy ezeken járni mindig a legjobb ötlet. Fogadjuk hát meg ezeket a javaslatokat!
