Krisztus király
Vajon hogyan képzelte el Ábrahám az áldást? Azt az áldást,
ami rajta és utódján keresztül a föld minden népére hatással lesz? Vajon benne
volt az utód halála? Főként a Mórijjá hegyén történt megrázó tapasztalat után.
A tanítványok elképzeléseiben a halál nem tartozott hozzá
ahhoz, ahogy várták a próféciák beteljesedését. Nem úgy képzelték a Messiás
küldetését, ahogy az végül megtörtént. Királyságot vártak, de csak töviskorona
jutott a Felkent fejére. Fényes, ellenségektől mentes korszakot, szabadságot,
gazdasági fellendülést reméltek, ugyan jól lakott 5000 éhes ember, és ki tudja,
hányan kiáltottak Hozsánnát virágvasárnapon, de végül kereszt jutott a zsidók
királyának a pompás trónszék helyett.
Másként jött Krisztus, mint ahogy várták, másként történt az
áldás, a felszabadítás, sőt, másként az uralom is. De Krisztus így lett király.
Töviskoronával, szenvedéssel, korbácsütésekkel és keresztre feszítéssel. Az
élete, halála és feltámadása által lett Ábrahám utóda mindenki számára áldássá,
számodra és számomra is. A felfoghatatlan isteni szeretet jogán uralkodik, mert
odaadta értünk önmagát.
Egyes keresztény felekezeteknél (katolikus, anglikán,
amerikai presbiteriánus, egyes metodista közösségek) az advent előtti vasárnap az
éves liturgikus ünnepkör végét jelenti, melyen Krisztust, mint királyt
ünneplik. Amellett, hogy kiemelik Krisztusnak az egész teremtett világra
kiterjedő hatalmát, hangsúlyozzák, hogy Isten Fia újból vissza fog jönni, de
most már, mint király, ítéletet tart, és újjáteremti Földünket.
Sokan sokféleképpen képzelik el ezt a visszatérést, de a
hangsúly nem is a hogyanon van, hanem azon, aki visszajön. Ugyanaz a Jézus jön
vissza, aki életét adta értünk, és aki ma sem akar más jogon uralkodni. Ugyanaz
a Krisztus, akinek áldása nemre, korra, bőrszínre, társadalmi státuszra,
szexuális irányultságra való tekintet nélkül mindenkire kiárad. Csak el kell
fogadnunk.
Hát legyen ez a nap a Király ünnepe, és várjuk együtt visszatérését!
