Többet ér...
Tegnap kezdődött a nagyböjt, a húsvétot megelőző, negyven napos felkészülési időszak. Az elkövetkező hetekben keresztények milliói alakítják át a mindennapjaikat azért, hogy lélekben is felkészülhessenek a Jézus Krisztus halálára és feltámadására visszatekintő ünnepre.
Negyven nap hosszú idő, főleg, ha valami életet átformálóan fontos dologra kell várni. Előre hoznánk, megsürgetnénk, hamar letudnánk a dolgot, csak hogy megtapasztaljuk és átélhessük azt, amire várunk. A nagyböjt viszont pont a rohanással, a hirtelenkedéssel veszi fel a harcot és tanít bennünket arra, hogy Isten országa szembe megy az emberi várakozásokkal. Az azonnal helyett türelemmel várva. A nagy fanfár helyett csendben és halkan. A dicsőséges győzelem helyett keresztre feszítve.
Egy keresztre feszített Messiás definíció szerint sikertelen Messiás. Mindenki tudta, hogy a Messiásnak diadalmas harcos királynak kell lennie. Mindenki – kivéve Jézust. – Tom Wright
Az Isten országának pontosan ebben van az értéke. Mert ha olyan volna, mint bármely más ország – hősies és városokat meghódító – akkor nem lehetne reménye a szegénynek és az elnyomottnak, bátorítása a betegnek, az árvának és az özvegynek.
Ahhoz pedig, hogy méltó állampolgárai lehessünk ennek a furcsa országának, meg kell tanulnunk várni. Ha kell, negyven napig is.
