Minden jó lesz

„Házakat építenek, és ők laknak majd bennük, szőlőket ültetnek, és ők élvezik majd azoknak gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy majd más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké, és amiért megdolgoztak, választottaim maguk élvezhetik. Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az Úr áldott népe ez, ők és leszármazottaik. Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki – mondja az Úr.”

Ézsaiás könyve 65:21-25

Még élnie kellett volna. Hisz itt maradt a gyermeke, és neki most és később is szüksége van rá. Itt maradt a felesége, a férje, akinek most egyedül kell helytállnia, és nem várja senki egy átkozottul hosszú nap végén. Itt maradt a testvére, a szülei, a tágabb rokonság. Itt maradtak a barátai, a maga választotta család. Már nem tud szeretni, tervezni, álmodni, alkotni, és egyre gyűlnek azok a történetek, amikben csak a hiánya az állandó.

Mert egyszer csak jött érte az a fekete autó, vagy eltűnt nyomtalanul, vagy elfogták fényes nappal az utcán és elítélték egy koncepciós perben. Megölték. Deportálták. Kitelepítették. Bebörtönözték. A gulágra küldték. Kényszermunka. Kínzás. Éheztetés. Megaláztatás. Reménytelenség. Halál.

Február 25. a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. „Mintegy 100 millióra szokás ma becsülni a kommunizmus összes halálos áldozatának számát. Ebből a szovjet területet nem számítva, mintegy 1 millióan halhattak meg Kelet-Európában. De vajon nálunk mennyien? És mennyi ember életébe avatkozott bele közvetlenül a terrorgépezet? Nem könnyű választ adni a kérdésre. Romsics Ignác történész szerint például nincs olyan magyar család, amelyet így vagy úgy ne sújtott volna a kommunista represszió.” (https://helsinki.hu/esemeny/februar_25_kovacs_bela_elrablasa_1947_es_a_kommunizmus_aldozatainak_emleknapja_272/)

Megannyi áldozat, megannyi megcsonkított, megsebzett család, akiknek meg kellett tanulniuk tovább élni szerettük nélkül. Egy korszak, ami Magyarországot és Európát tekintve elvileg már a múlté, de hatása még mindig érezhető.

Talán nem is lehetne ennél jobb szakasz ma az áhítat alapigéje. Mert Isten elhozza országát, ahol nem lesz több diktatúra, rémuralom, elborult eszmék és zsarnokság. Ahol nem kell többé senkinek sem félnie a hatalomtól, mert akinél ez van, Ő az életét áldozta értünk. Ahol nem lesz igazságtalanság, törvénytelenség, nem ér minket veszteség, ahol nem kondul meg soha többé a lélekharang, és nem lesz több búcsú és istenhozzád. Nem lesznek betegségek, senki és semmi nem fog fájdalmat okozni.

Mert Isten helyreállítása célba ér, és visszakapjuk azt, amit az Édenben elvesztettünk. Szeretetkapcsolatok lesznek. Tisztelet, megbecsülés, béke, igazság, soha véget nem érő öröm, mert világunkat az a szerető Isten teremti újjá és tartja fenn, aki önmagát adta értünk a kereszten. Bízhatsz Benne, hogy minden jó lesz, minden tökéletes!

Hát emlékezzünk, és várjuk együtt a nagy találkozást!