Ismétlés a tudás anyja
"Ismétlés a tudás anyja", tartja a mondás. Számomra mindig kérdés, hogy akkor ki lehet az apja, de ez most nem ide tartozik. Egy népszerű elmélet szerint 21 napig kell ismételnünk valamit ahhoz, hogy szokássá váljon. Persze azért ez nem ilyen egyszerű, ma már tudjuk, hogy ez lehet sokkal több, de sokkal kevesebb is, attól függően, hogy milyen motivációnk van rá, hogy milyen jutalmazással jár, stb.
Mi lenne, ha azt mondanám, hogy képes vagy örülni akkor is, amikor épp nem egyszerű az élet? Na ez nekünk, magyaroknak annyira nem megy. Mindenki tudja, hogy pesszimisták vagyunk, de mi lenne, ha mégis megtanulnánk örülni? Mi lenne, ha azt mondanám, hogy képes vagy begyakorolni az örömöt?
A fenti ige nem azt mondja, hogy ha berúgtad a kislábujjad az asztal lábába akkor mosolyogva adj érte hálát. Nem arról van szó, hogy nem lehet rossz kedved, vagy hogy nem gyászolhatsz. Sokszor félreértjük, és leegyszerűsítjük a dolgot, de ha mellé olvassuk a 3. fejezet végét, akkor új értelmet nyer a szakasz. (Szoktam mondani a gyülekezetekben, hogy három dolog kell, hogy értsünk egy részt a Bibliából: 1. Kontextus 2. Kontextus 3. Kontextus.)
Pál nem csak a levegőbe adja ki a parancsot, hogy munkatársai és barátai örüljenek mindig, hanem meg is mondja, hogy milyen okuk van erre. Pál egyértelműen kijelenti, hogy az öröm forrása, amiről ő beszél az, hogy már most, itt a földön a menny polgárai vagyunk. A megváltás lényege, hogy már most úgy élhetek, mint aki az Újföldre készül.
Képzeld el a következőt: Itt és most egy váróteremben vagyunk. A jegy már a kezünkben, a csomag már a repülőn. Már csak várjuk, hogy beszállhassunk a gépbe, és életünk legcsodálatosabb utazásán vegyünk részt. Még mindig számít az, hogy bele rúgtál az asztalba?
Gondolj arra minden nap, hogy már Isten országának polgára vagy, és örülj ennek! Gyakorold az örömöt!
