A várakozás dicsérete
Életünk során sokszor kell várakoznunk. Gondoljunk csak bele! Baba születésének várása, párra találás, egy kedvező munkahelyi ajánlat, iskolai szünetek, szabadság, nyári tábor, bolt, tömegközlekedés, egészségügy…
Sokféle módon várakozhatunk. Várhatunk türelmetlenül, feszülten, aggódva, kétségbeesve, csalódottan, de várakozhatunk csendben reménykedve, alázattal, bizalommal és kitartóan is.
Milyen hatása lehet a várakozásnak a személyiségünkre?
Milyen emberekké formálna bennünket, ha mindig, mindent azonnal megkapnánk? Vajon türelmesek és kedvesek tudnánk lenni másokkal? Nem éreznénk úgy, hogy mi vagyunk a világ közepe, nekünk minden jár? Tudnánk értékelni igazán a dolgokat, ha soha semmire nem kellene várnunk?
Miközben ezeken a kérdéseken töprengtem, a következő mondat fogalmazódott meg bennem: Ha nem tanulsz meg türelmesen várakozni, nem tanulod meg Istenre hagyni a dolgokat, így nem hagysz helyet Isten cselekvésének!
Vajon másként fogsz tekinteni ezután a kényszerű várakozásokra?
Legyen áldott a napod!